A garabonciás

A fatal Loncsár Marci rettegést kiváltó meggyilkolása, mely az iró felsöszölnöki szülöházához közel, a Rákosiféle Magyar-ország és az akkori titói Jugoszlávia közöt-ti hermetikusan lezárt államhatártól köha-jitásnyira történt, a történet inditórúgója és egyben annak vezérfonala, melyet a szerzo szandékosan nem varr el. Hogy mi-ért? Egyszerüen azért, mert az eset külön-féle hivatalos és nem hivatalos (re)kon-strukcioit teszi lehetove, melvek köré való-sagos, még ma is élo legenda szövodött.
Söt, Marci likvidálásával kapcsolatban szá-mos álmagyarázat született, ezért a szerzo több tanúságtevot is fölkeresett, köztük az
Amerikában éló Anthony Craitzart, Csá-szár Annát, valamint Guttmann Józsefet, Ács Gusztit és másokat. De a búntény, mely annyira folkavarta és megosztotta a szlo vén Rábavidéket - habár a Rábán azóta sok viz lefolyt -, mèg ma is olyan, mint a pocso-lyában kuncogva tükrözodo holdvilag.
Mukics Ferenc természetesen nem akarta és nem is tudta megkerülni a háború utáni zavaros idöszakot, melyet igazi újságiroi-riporteri vénával mutat be. Az olvasók lelki szemei elott „rekonstruálja" a szovjet Vöròs Hadsereg bevonulását, az akkori szoviet.-barát magyar hatalom és a slovén parti-zánok közötti háború utáni viszályokat, valamint a két ország közötti valós és szel-lemi barikádok felállitásat. Loncsár Marci teljes szivvel és fiatalos szertelenséggel engedte át magát a zaklatott kor viharos sodrának, valamint a szenvedélyes és ész-szel fölfogatatlan szerelemnek. Mukics Ferenc regénye az analitikus elbeszélö technika segitségével keresi a választ, va-jon miért kellett a fatalembernek életével lakolnia - a korszak kihivásainak követése vagy a végzetes szerelem miatt?