The price, the currency, the delivery time and mode is depends on the selected country.
Gantner Ádám
A siksze
Konkrét Könyvek, 2012
- 272 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- ISBN: 9789630849050
Gantner Ádám könyvében A Sikszében, a regény főszereplője, aki egyben a könyv narrátora is, az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése és szerelmei várják a bábeli nyelvek zűrzavarában, egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lány személyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám katolikus és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki, magyar hölgy iránti vonzalmában. Mindeközben bepillantást nyerhetünk a nagy számú külföldi önkéntesek és a kibucban élők nyári táborok hangulatát megidéző munkával, szerelemmel teli hétköznapjaiba is. Hősünk gyötrő magánéleti dilemmája és valós identitásának keresése végigkíséri útját a kibuctól beköszönve Jeruzsálembe, ahol vallásos zsidó ortodoxokkal próbál zöldágra vergődni nyakában himbálózó kereszttel, amit átmenetileg felcserél a hőn szeretett Dávid-csillagára, megpihenve Tel-Avivban, majd a kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve a puskaporos, kődobálós Hebron
és Betlehem felé veszi az irányt, némi Dunaszerdahelyi és Fokvárosi kitérővel. A megválaszolásra váró kérdések végig ott sorakoznak a regény folyamán, mint a hovatartozás a holokauszt árnyékában, az identitás égető problémája, döntés a szerelem két fajtája között és a magyarországi antiszemitizmus megértése és azzal együtt a megélése. Gantner Ádám könyve egymás elfogadásáról szól. A merész, helyenként provokatív, tabuk sorozatát döntögető, sokakat érintő problémákat feszegető, lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény más - más okokból, egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, fél zsidóknak egyaránt, levonva a legfőbb tanulságot: mind egyformán értékesek vagyunk, identitástól, származástól, vallástól függetlenül. „Hiába is a Janus arcom: kifelé Izrael védelmébe kelek, magamban azonban fortyogok az izraeli elnyomó politika ellen. A palesztinoknak is saját hazára, országra van szüksége, ahol békességben élnének, és nem egy rendőrállamban rettegnének mindennapos ellenőrzésnek, házkutatásnak kitéve, állandóan a gyanú árnyékában. Valószínűsíthető, hogy a legtöbb palesztin és arab nem terrorista, és nem kívánják a zsidókat és az izraelieket a tengerbe szorítani, lerohanva és elfoglalva Izrael országát. Inkább békében élnének, dolgoznának, családot alapítanának, gyermeket nevelnének, és szabadon utazgatnának a saját országukból a szomszédos, baráti országba.” „- Látod! Te meg ez alatt a pár perc alatt nőttél fel végleg, szerelmem! – duruzsolok a fülébe, és megnyugtatásul visszahelyezem a nyakába bérmálása óta viselt fakeresztjét. Alica hálától eltelve tekint rám, és némán, sírva bólint. Szavak nélkül is értjük egymást. Nem bújhatunk ki a saját bőrünkből, és nem bújhatunk a másik bőrébe. El kell tudnunk fogadni a mást - egymást. Szorosan átkarolom Alicát, átvéve gőzerővel zakatoló, megsebzett szíve ritmusát, az eddig körülöttünk ólálkodó, közénk furakodó vallási, származási különbségekről végérvényesen
megfeledkezve.”
és Betlehem felé veszi az irányt, némi Dunaszerdahelyi és Fokvárosi kitérővel. A megválaszolásra váró kérdések végig ott sorakoznak a regény folyamán, mint a hovatartozás a holokauszt árnyékában, az identitás égető problémája, döntés a szerelem két fajtája között és a magyarországi antiszemitizmus megértése és azzal együtt a megélése. Gantner Ádám könyve egymás elfogadásáról szól. A merész, helyenként provokatív, tabuk sorozatát döntögető, sokakat érintő problémákat feszegető, lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény más - más okokból, egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, fél zsidóknak egyaránt, levonva a legfőbb tanulságot: mind egyformán értékesek vagyunk, identitástól, származástól, vallástól függetlenül. „Hiába is a Janus arcom: kifelé Izrael védelmébe kelek, magamban azonban fortyogok az izraeli elnyomó politika ellen. A palesztinoknak is saját hazára, országra van szüksége, ahol békességben élnének, és nem egy rendőrállamban rettegnének mindennapos ellenőrzésnek, házkutatásnak kitéve, állandóan a gyanú árnyékában. Valószínűsíthető, hogy a legtöbb palesztin és arab nem terrorista, és nem kívánják a zsidókat és az izraelieket a tengerbe szorítani, lerohanva és elfoglalva Izrael országát. Inkább békében élnének, dolgoznának, családot alapítanának, gyermeket nevelnének, és szabadon utazgatnának a saját országukból a szomszédos, baráti országba.” „- Látod! Te meg ez alatt a pár perc alatt nőttél fel végleg, szerelmem! – duruzsolok a fülébe, és megnyugtatásul visszahelyezem a nyakába bérmálása óta viselt fakeresztjét. Alica hálától eltelve tekint rám, és némán, sírva bólint. Szavak nélkül is értjük egymást. Nem bújhatunk ki a saját bőrünkből, és nem bújhatunk a másik bőrébe. El kell tudnunk fogadni a mást - egymást. Szorosan átkarolom Alicát, átvéve gőzerővel zakatoló, megsebzett szíve ritmusát, az eddig körülöttünk ólálkodó, közénk furakodó vallási, származási különbségekről végérvényesen
megfeledkezve.”
