Könyvek (Tizenhét hattyúk-Hrabal könyve-Hahn-Hahn grófnő pillantása)

Három regény – három varázslat. Könyvek. Csokonai Lili könyve, Hrabal könyve s a Duna könyve. A Tizenhét hattyúk megjelenése 1987-ben irodalmi szenzáció volt. Ki rejtőzhet Csokonai Lili neve mögött? Esterházy akkor megmutatta, hogy mit jelent belébújni egy más sorsba, egy másik énbe, és persze nyelvezetbe, ami azért nem volt olyan nagyon „másik”, végtelen stilizáltsága mögött sem… Sokan Weöres Psychéje mellé helyezték a regényt, annak prózapárját látták benne. A Hrabal könyve olvasásakor már meg sem lepődtünk azon, hogy Anna, az író felesége, negyedik gyermekének világrahozatalán töprengve, mitikus asszonyiságából kilépve, másfajta mítoszok szálait igazgatva, egyszer csak beleszeret a cseh írókollégába… végül is segít férjének, hogy vallomás tevődhessék Hrabal úrnak. (S el-visszatűnik mitikus asszonyiságába, eldöntvén azt, mi eldöntetett már: megszüli gyermekét.) Súlyos kérdések fittyet hánynak a nehézkedés törvényeinek – mozarti regény.
S e kötetben a harmadik mű: a Duna-könyv. „Lefelé a Dunán”. Főhőse az Utazó, kit „egy gazdagabb úr vagy szegényebb ország kibérelhet, és akkor ő utazni kezd”. A reneszánsz csavargóregényeket megidéző Hahn-Hahn grófnő pillantása kalandozás nemcsak az időben s a térben, hanem a térségben is, a történelemben is. S föladja a leckét, a gondolkodni valót: mit is jelent, azaz mit is jelenthetne az a tény, hogy a Duna országokat köt össze…