A ​trópusi nyuszi tökéletes véradása és meglepő színeváltozásai - Dedikált

– ​Van egy rossz hírem – jegyezte meg Hall Ani.
– Meg egy jó… – nyögte Szalmon Ella.
– Kala Pál meghalt… – görbült le a lány szája.
– Elvará Zsolt viszont megérkezett – kontrázott Ella.
– Meghalt érted?! – kezdett volna hisztibe Ani.
– Így van ez – mondta az öregasszony. – Ki így, ki úgy, ki ekkor, ki akkor, mindenki elpatkol – túrt bele bodros, vörös, műanyag parókájába.
– Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Még hogy mindenki elpatkol… A barátunk volt! – hördült fel Ani.
– Kala Pál meghalt…, hát igen. Erre csak azt tudom mondani, hogy éltében veszélytelenebb volt. Most aztán negyven napig idült őrültekháza lesz a városból, ahogy ismerem azt az alacsonyértelmű, akadékoskodó, pillanatragasztós ateistát. És gyanítom, itt még az is kevés lesz, ha bedeszkázunk ajtót-ablakot – folytatta Szalmon Ella Kala Pálról folytatott megemlékezését.”
„A könyv a hitetlenség elképesztő paródiája. Könnyesre röhögtem magam a szőnyegen fetrengve.”
(a hejhói Napi Zűr főszerkesztője)
Interjú az írónővel a Trópusi nyuszi című könyvről:
– Mit üzen az olvasóknak?
– Szívből jövő, ŐSZINTE RÉSZVÉTEM… Torpe Dórát idézve: mea klumpa.
Hejhó egy fura kis síparadicsom. A templom csak dekoráció, az étterembe borzongani járnak a megfélemlített vendégek, a cukrászda tulajdonosát Szalmon Ellának hívják és nem mennek tönkre a sífelszereléseket árusító boltok immár 200 éve, pedig arra még nem volt példa, hogy hó esett volna. Mindez azonban láthatóan senkit sem zavar, míg egy napon a városka kőművese, Kala Pál nem találkozik szembe a túlvilág tényével. Meg is osztaná az élményt a barátaival, de holtan nem könnyű bármit is bizonyítani. Eshet a WC-be tollas szárnyú angyal, ereszkedhet alá égő csipkebokor, megjelenhet a városka határában egy hegy, ha nem hiszünk, hát nem hiszünk. Legfeljebb, majd, ha piros hó esik… Vagy akkor sem…