Tér és kapcsolat + Lossonczy Tamás ( 2 művészeti kötet)

Tér és kapcsolat
Schaár E.-Pilinszky J.
Magvető Könyvkiadó, 1975 - 74 oldal
Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált.
FÜLSZÖVEG
A székesfehérvári múzeum termeiben Schaár Erzsébet egy utcát épített fel, illetve a városi élet legfontosabb színterének, az utcának plasztikai szimbólumát. Ajtók, ablakok, falak, kirakatok váltogatják egymást, mindegyiben, mindegyik előtt egy emberi arccal, alakkal vagy az emberi jelenlét emlékével.
Pilinszky János versei értelmezik, magyarázzák, kiegészítik a szobrokat - két művész, két művészet kivételesen harmonikus találkozásának lehetünk tanúi e könyvben.
Pataki Gábor: Lossonczy Tamás- Új Művészet Alapítvány - 1995 - 86 oldal - Színes reprodukciókkal és fekete-fehér fotókkal illusztrált. Új Művészet Könyvek sorozat 8. kötete ELŐSZÓ
„Belsőnkben az irracionális sejtelem és a tiszta ész új formarendszerének összeolvadását érzem."
E fenti önvallomásrészlet akár Lossonczy Tamás sokszínű, de az ellentéteket, dichotómiákat, a különböző pólusokat végső soron egy magasabb fokú egységbe integráló művészetének emblémája lehetne. A továbbiakban meg szeretném kísérelni, hogy bemutassam e szintézis létrejöttének különböző szintű és metódusú fokozatait a művész életművében.
Lossonczy Tamás generációját, pontosabban annak az Európai Iskola és a Galéria, a Négy Világtáj körül csoportosuló tagjait gyakran említik a magyar avantgárd második nemzedékeként. Kétségtelen, ezek a művészetünkben először a 20-as, 30-as évek fordulóján, majd az évtized végén, illetve 1945-48 között szervezetten fellépő alkotók részben visszanyúlnak a klasszikus avantgárd programjához s ismételt jelentkezéseikkel minduntalan kísérletet tesznek a magyar művészet folytonossági hiányainak megszüntetésére. Körülményeik - a munkájukat, célkitűzéseiket megnehezítő, majd időről időre lehetetlenné is tevő honi társadalmi-művészeti-politikai viszonyok s a program időszerűtlenségét adott esetben megkérdőjelező, a világ művészetében bekövetkező módosulások - folytán törekvéseik összessége nem annyira az avantgárd, mint inkább - a modernizmus negatív konnotációjú használata miatt - a szintén kissé problematikus progresszív jelzővel illethető. A Lossonczy-oeuvre-t - a pályakép felvázolása mellett - e közegben célszerű elhelyezni.