Ezer magyar haiku

Az antológia elsőként vállalkozik arra, hogy a nálunk nemrég meghonosodott és népszerűvé vált költői műfaj, a haiku magyar alkotásaiból gazdag válogatást nyújtson. E japán eredetű költemény először csak fordításokban jelent meg magyar nyelven. A japán költészet utáni érdeklődés az impresszionizmus elterjedésével függött össze a XX. század elején. Hiszen a haiku pillanatnyi benyomást próbál meg érzékeltetni, a világról alkotott hangulatokat, érzéseket önti szavakba, arra bíztatva az olvasót, hogy tovább szője magában ezeket az impressziókat.
A magyar költők is egyre többen alkották és alkotják meg ilyen típusú sűrített verseiket. Nemcsak a négy évszakot megéneklő klasszikus műforma bűvöletében írnak, hanem a modern haikunak is vannak követői, nem is kevesen. Ebben a gyűjteményben kétszáznyolcvankét magyar költő verseit olvashatjuk: szerzők határon innen, túl, olykor messze túl.. A kötet avatott összeállítója, a tanulmány értékű előszó írója, Vihar Judit huszonöt témakörbe csoportosította a bő válogatásból merített ezer haikut. Helyet kaptak olyan halhatatlan költőink remeklései is a kötetben, akik még csak haikuszerű költeményeket írtak, így Radnóti, Jékely, Pilinszky, Petri György verseiben gyönyörködhet az olvasó. A magyar haiku azonban az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, máskor tartalmi jegyei alakultak át, de olyan haikukkal is találkozhatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból magyar jellegzetességekkel rendelkeznek (példa: a filozófiai töltetű epigrammaszerű haikumű).
A kötet mindezen törekvések s eredmények színes tárházat kínálja.