Világ hava (Válogatott versek)

Ismertető: Szilágyi Domokos (1938 - 1976), a romániai és az egyetemes magyar irodalom újabb kori garabonciása 1988-ban lenne ötvenéves; és tizenkét éve halott. Túlélésre termett pedig: önmaga tudott maradni változó körülmények, poétikák és veszélyek között. Természete szerint reneszánsz kedélyű, jóra-rosszra nyitott személyiségű és kínjában mókázó ember volt - egy bezárkózó tájban, öngyötrő közérzetű korban, amikor a játékot bűnnek tartják. Kisebbségi ember volt, aki az egyetemességre vágyik. - Költészetében még sincs hősiesség, csak tágasság és remény. Az erkölcsi nagyság nála hétköznapi: a túléléshez szükséges erőt jelenti. Ünnepi talapzatra emeli a banalitást, hogy kitessék igazi mérete, gúnyol, sajgón fintorog, de sose érzeleg. Ahhoz túlságosan fáj és szeret. Megdöbben minden felismeréstől. - Egy anyanyelvét imádó, azt gyerekként csócsáló ember volt, aki múltját, veszélyeztetett jelenét és kétes jövőjét érzi meg a nyelvben és a versben.
Így, többfajta kettősség között alakult ki nemzetiségéhez hasonló túlérzékenysége. "Akit a sorsa meg akar tartani: / síriglan-reményben ég el, / Akit a sorsa el akar veszteni: / megver tehetetlenséggel" - írja. Ez volt igazi betegsége, a tehetség tehetetlensége. mely mindennel összeütközik, végül önmagával is. Felszikrázik akkor, ragyog és elég. Közben ránk világít.- További ismertető: "Belelapozás".