Sírás ​az időben / Плач във времето

Válogatott versek - magyar és bolgár nyelven. Összeállította és magyarból fordította Gencso Hrisztozov. Kiadja a Hollósy Galéria. - Ebben a kötetben vannak olyan versek, miket szívesen elpusztítanék, de miután itt már megjelentek, nem rázhatom le a nyakamról őket. Hiába: szemét és kolonc mindenkinél marad, s cipelni kell. S mit lehet tenni? Amennyire még lehet - csiszolni. Unalmas és fárasztó. De ilyenfajta vétkeit is igyekszik az ember jóvá tenni! A megírásért nincs mentség. Az lehet csak valami kis védekezésféle, hogy a nyolcvanfilléres napszámok ijesztő idejében és nyomorúságában írtam. Piroska már gyógyíthatatlan beteg volt akkor - néha otthon feküdt, néha a kórházban; egyszer-egyszer felvették, pár hét, hónap múlva hazaküldték... Bizony, minden napszámosmunkát vállaltam, ami csak adódott. Porban, piszokban, verejtékben, sárban, zsákolásban egész nap, este mosni, főzni, s a három gyerek nyomorúságát tehetetlenül nézni olyan tudattal, hogy itt bizony reménytelenül el kell süllyedni és el kell pusztulni. S ha már nincs más mód a menekülésre az embertelen sorsból, akkor lélekben kell abból valahogy menekülni. S menekültem, ahogy tudtam; ösztönösen úgy éreztem, hogy olyan hangon kell megszólalnom, amit addig sohase hallottam. Irodalmi tájékozottságom oly csekély volt, hogy majdnem semmi. Egy-egy elrongyolódott lap, széttépett folyóirat került kezembe, a pusztákon is csak az uraság kidobott szemetjéből - azokból "tájékozódtam". Rettegtem attól, hogy valakit utánozzak az addig itt-ott olvasott versírók közül.