Rozsdabeszéd

A korábban irodalmi folyóiratokban megjelenő publikációi után Pintér Sándornak most az első verseskötete jelent meg Rozsdabeszéd címmel. Egy vers a kötetből: Tavasz Itt-ott már nyíló-csukódó tavasz. Ahogy a téli táj szobrait leplezi. És mostantól minden az, ami önmagát adva Folytatódik a levél az ágon, mert nem hullt le Egyetlen levél se, egy levél se ősszel, Maradt a helyén, örökre ott, egy másik gondolatban. A várakozás kinyílt, mondhatnánk virágnak, Ha lennének pontos szavak, de nem, elzúgott Mind a céltábla mellett. Csak a lépés A lombsátor alatt, csak az a fontos, a néma Parancs, hogy nézni és nézni, de nem Rostálni át. Nézni, ahogy mozdul mozdulatlan, Leborulni és csodálni, látni az elcsúszó Képet, és megvakulni attól, ami mögötte van.