Visszafelé

Oláh András több mint három évtizedes munkálkodása során gazdag versvilágot teremtett, amelynek kvintesszenciája ez a 77 költeményt magába foglaló válogatás. Sajátos a kötet szerkesztése: a cím sugallatát követve visszafelé halad az időben. A gyűjtemény elején olvashatók a közelmúltban született versek, a végén a pályakezdő szakasz írásai (Fecske Csaba).
Meg ne tévesszen senkit, hogy a hatvan felé közeledő költő visszafelé tekint. Nem az elillant éveket, csak lírájának fejlődési szakaszait szemléli, hogy felmérhesse, amit még mindenképp el kell mondania. Az olvasónak így nincs hiányérzete, mert könnyedén azonosíthatja e finomra munkált költészet valamennyi támaszát. Talán a legfontosabb ezek közül az alázatosnak teremtett, ám gyakorta személyesre váltó szerelem. A másik az álmok sokat faggatott, mégis titokzatos világa, s a harmadik maga a lét, a mindig bizonytalan, ám ebben a szerepben a költészet nélkülözhetetlen egyensúlyának egyetlen lehetséges bizonyítéka... (Vári Fábián László)