Egy öreg csavargó klapanciái

A költői mesterség gyakorlására, a
világkupleráj falaira aggatandó versszőttesek
megszövésére, rigmusok
cölöpverő talján stílű verésére
nincs illőbb hely az illemhelynél.
Hétéves költőként tudta ezt már
Rimbaud is: latrinák hűvösébe,
"dans la fraîcheur des latrines"
zárkózott, és tök nyugisan erdőkről,
napokról, partokról, szavannákról
képzelgett, tengerekről meg vitorlás
hajókról álmodozott. Nagyjából
egyetértek Széchenyi szentenciájával:
"Éljen bennünk a számító bankár,
de azért a költő se aludjon el!"