Végső stációm

BEVALLÁS

reményeinket is
elégettük a télen
lelkünkben felengedtek
fagyos hőzöngéseink
egy viszki múlik
az emlékek ölelése
ennyi a minden
elmesélhetem
mennyi a semmi
végtelenítve

tudod
ne erőltessük
baklövéseinket
miért vennék tudomást
oly időkről melyeket
nem érünk nyomon

bár kedvenc napom
a holnapom
reményt már nem tudok fakasztani
hát kezemet mosom
érintésem ne maradjon
homályfolt csillagodon -