Háló nélkül

Üdvözlet az olvasónak, néki ajánlom ezt a könyvemet, mely azért kapta a "Háló nélkül" címet, mert bevezető versében magamat olyan artistához hasonlítom, aki nem szemkápráztató mutatvánnyal bűvöli el nézőit, hanem így szól: vegyétek el a hálót énalólam, s a derekamról a mentőövet! Én anélkül akarok ugrani!... Hadd lássák, itt már a halál a tét, az artista feltette életét!
A költő számára a vers csodálatos mutatvány, amin belül lehetnek vonzók az új formák, csillogó képek, a mindennapi élettől való eltávolodás, ezek alatt ott a fantázia ködös hálója, az elvont érzelmekről szólás mentőöve - ámde magával ragadhatja a nézőt az egyszerű, őszinte kiáltás is, az igazság kíméletlen, dísztelen kimondása, a "kényes", szürke ügyekben való verekedés, amelyre a költő az életét teheti.
Az utóbbi mutatványt választottam én, ilyennek szántam ezt a kötetet.