Napfoltok - Dedikált

“Minden napban ott a folt…”A Nap mágneses terének hurokvonalai mentén mágnesesen fogva tartott anyag imbolyog. A Nap az egyenlítőjén gyorsabban forog, mint a sarki területeken, az erővonalak megcsavarodnak, összesodródnak, s a fotoszférában napfoltokat hoznak létre, melyek felszínén napkitörések, napfáklyák és protuberanciák formájában energia szabadul fel.

Mi köze van ennek a csillagászati meghatározásnak egy 3×33 versből álló kötethez? A megformált szöveg- és élményanyaghoz milyen értelmezési segédegyenest kínál az asztronómia? A kötet kompozíciós technikájának műhelytitkai, akár a versek mikrodomborzatát, akár a kötet ciklusíveinek erővonalát világosítják, szerzői fecsegések – az olvasó vagy magától rájuk érez vagy nem, s akkor nincs szüksége a tolakodó szerző idegenvezetésére.

Nem vezetlek ismerős tájakra, ígérem. Nem vezetlek idegen tájakra sem. A fogva tartott anyag legendája a formálódó vágy, a formálódó felejtés és a vágyból és felejtésből formálódó örvény három ciklusán át idegenné teszi benned, amit ismersz és ismerőssé kavarja azt, amihez nincs közöd. Kopár motívumokkal fogsz találkozni, elvont gondolatokkal, közhelyekkel, toposzokkal, csupa agyonterhelt szóval és képpel. Fa, lélek, világ, virág – mi kell még? A fogva tartott anyag legendájában az ősképek és az elvont történések értelmi és ritmikai örvénylésükben a dalhangzás szövegfelszíne mögül polifón vallomásként szólnak. Nem rólam, nem rólad, hiszen mi a földön élünk. Ezek napfoltok.”