Helyben vagyunk (Orpheusz könyvek)

Néhány fekete-fehér illusztrációval.

Ács József 1965-ben született Budapesten, és fiatal kora ellenére egy meglepőén kiforrott, izgalmas verseskötettel mutatkozik most be, amelyet forgatva egy igen tehetséges, tudatosan építkező, szemérmesen rejtekező, sokfelé nyitott és fogékony szellemű alkotóval ismerkedhetünk meg. Olyan valakivel, aki ösztönösen csaknem mindent tud már az életről és a költői mesterségről.
Pedig a kötet látszólag igénytelenül, a szokásosnak tetsző rövid versekkel indul. Formai kísérletek, a gondolati líra eszköztárát fölhasználó külvárosi életképek, tájleírások, érzések és hangulatok sorakoznak egymás mellett, itt-ott fölsejlő idegen hatásokkal, majd egyre elvontabbá válva, rétegződve és elmélyülve, belső élmények, létérzékelések, állapotrajzok következnek, furcsa, félig-meddig fiziológiai megvilágításban. Szinte észrevétlenül, távolságot tartva, fegyelmezetten fogalmazva egyre rejtettebb, összetettebb, és súlyosabb kérdésköröket érint a szerző, amelyek fontosságuk és megformáltságuk révén, előbb vagy utóbb óhatatlanul magukkal ragadják az olvasót. A lendületes hosszú versek oldottabbak, közvetlenebbek, mint a rövidek, ám az azonos típusúak is más-más nézőpontból, más-más módszerrel, stílussal és eszközökkel közelítenek a valósághoz. S amit a tragédiákkal teli, halállal fenyegető emberi létezés törékeny szépségéről elmondani képes, az mind-mind biztató és ígéretes, figyelmet érdemlő költői pályát sejtet.

Mondják, akkor ért valaki valamely nyelvet, ha már nem kell a sajátjára fordítania.
Nálam az írás a nyitottságért folyó küzdelem, nekem az a kegyelem állapota, ha írhatok.
Minden egyes költői alapállásnak - a "költőinek", a "költőietlennek", az "elragadtatottnak", a "gyötrődőnek" - megvan a maga égboltja, melyet teljesnek lát vagy zártnak gondol, pedig mindegyik csak esély a kegyelemre. A világot figyelve önmagamat, önmagamat figyelve a világot érteni meg.
Ha ez a kötet utazás effajta égboltok alatt, akkor a végére érve fölsejlik: szabadok vagyunk. Hogy miért nem: erről szólt a könyv.

TARTALOM:

A gyűjtemény 5
Siesta 7
Uralmi térkép 8
Közelítés 9
Városszél 10
A külváros eső idején 11
Az erő megfeszítése 12
Az irányíthatatlan kiáltás 13
A sárga ház 14
Nyárközépi vers a régiek modorában 17
A tanítvány és a mester 19
Veszekedőkre 22
Anatómiakönyv 23
Ütés 24
"Széthull minden, nem tart a közép" 25
Maradványok 26
madár 26
milyen eső 26
most balatonra se lehet utazni 26
hazátlan vándor 27
hol van az a város 27
hol vagy azt 28
mert lehetne az, hogy felkapna 29
Wimbledon 30
miből fűtünk picikém 30
széthúzzák az életem 31
bárányfelhők 31
fehér az a lélek 32
szemző tibor lemezére 32
fogatlan buszok 33
bódy gábor filmképére 34
nem elég 34
amíg egy arcot belakunk 35
szád szemed 35
talán az ég 36
Hidegkonyha 37
Ausztria, avagy a felejtés 39
Az utazás 40
Két Kafka-töredékre 41
Szorult helyzet 42
A távolodó 43
December 44
A halál oly halovány 45
Prenatális, posztmortális 47
Nyár 49
A Szívkórház 51
Egy hétvégéd története 53
Kihátrálás a dolgokból 54
Üzleti ügyek 55
Milliók ködében 57
Önmegszólítás egy nagyváros közepén 58
Tréfa (Fortuna Minor) 60
Jogi traktátus 62
Akhilleusz munkába megy 63
Magánterület 65
1990. VIII. 14 67
1990. VIII. 15 70
1990. VIII. 16 73
1990. VIII. 17 75
1990/92 77
Egy új kor alkonya 81
Egy új kor alkonya 83
Hiszen már este van 94
Oltás 100