Hullámvasút - Dedikált

"- Nem! Nem akarom! - sikoltotta. Sikoltotta volna, mert gyorsan betapasztották a száját. A következő pillanatban a férfi felkapta, és behozta a szobába. Rádobta az ágyra, azaz rám. Rögvest rávetette magát. Lenyomta, rángatta róla a ruhát. A női sikoly és az én kiáltásom egybeolvadt. - Állj! - kiáltottam. A férfi meglepett hangot hallatott, és talpra ugrott. - Ki az istennyila van itt - robbant ki belőle a dühös meglepetés, reszelősen suttogó hangon. A villanykapcsoló felé kaparászott, el is érte, fel is kattintotta, de a szoba sötétben maradt. Tegnap kiégett az izzó. Azonnal kattant egy öngyújtó is. Egy szőrös férfikéz tartotta. Gazdája az arcomhoz közelítette a fényt, és dühödten rám meredt. - Hogy kerültél ide, ki a fene vagy te? - kérdezte fenyegetően."
Az anekdotikus, kedves, ám drámai fordulatokban is bővelkedő elbeszélésekből történelemkönyveknél alaposabban ismerhetjük meg a korabeli magyar valóságunkat. A színes, mulattató, izgalmas, több kontinensen játszódó felemelő kalandokon keresztül a főhőst finom érzékenységű szemlélőnek láthatjuk. A kötetet a szerző rajzai illusztrálják.