Napnyugati vándorlás - Válogatott elbeszélések és novellák

Az 1970-80-as évek fordulóján Mózes Attila szinte üstökösként tűnt föl az erdélyi magyar irodalom égboltján; a legnagyobbak - pl. Székely János - ismerték el prózaírói "mindentudását". Már pályakezdő novelláiban, kisregényeiben a lirizált lélektani próza egészen egyéni - és persze modern - változatát nyújtotta. Ahogyan Bertha Zoltán egy átfogó tanulmányában jellemezte írásművészetét: "Szemlélet és látomás hullámzó nyugtalansága, gördülékeny egyensúlyú, telten érzéki koloritja, érett újromantikus-szecessziós vagy impresszionisztikus artisztikuma olykor krúdys légkört teremt álom és valóság átszűrt képei közé".
Válogatott elbeszéléseinek kötete pontos tükre ennek a rendkívül árnyalatosan kimunkált írói világának, ugyanakkor finoman érzékelteti az életművön belüli parányi elmozdulásokat.