Szijj Zsuzsa (Saját képpel)

Szerencsés eset, ha ráhibázunk, és sikerül valami olyasmivel meglepni hozzátartozóinkat vagy barátainkat, amire az illető már régóta vágyott, és így maradéktalanul, szívből örül neki. Ilyen ráhibázás, helyesebben telitalálat a Csíkos pulcsi garmadával. A neves és népszerű osztrák írónő könyve felhőtlenül derűs, egyszersmind mulatságos és elgondolkodtató felismerésekben gazdag, tartalmas és tanulságos szórakozás.
A csípős és mégis megérő humorral átszőtt, szellemességtől szikrázó apró írásokból a bennünket körülvevő emberek: házastársunk és le- és felmenőink, barátaink és barátnőink pompás arcképcsarnoka bontakozik ki. A férj, akinek csak igaza lehet, akkor is, ha téved, aki egészségesen is halálos beteg, aki mindent a feleségével intéztet; a gyermek, aki kicsúfol bennünket, mert félünk a póktól, de egy árva légy kikergeti a világból; a régi barát, akihez a játszótéri homokozó emlékén kívül már semmi nem fűz bennünket, de aki mégis mindenben igényt formál ránk; a vendég, aki a világért sem akar fáradságot okozni, de éppen ezzel okoz, vagy aki mindenáron segíteni akar, de ezzel több kárt csinál, mint hasznot, vagy aki folyton menni akar, mégis mindig hajnalig marad. És a szomszéd néni, aki beles az ablakunkon, és kilesi az életünket, és a magányos öregasszony, aki szóba elegyedik velünk a villamoson. Persze a görbe tükörben nekünk is szembe kell néznünk önmagunkkal; a mi gyengéink és gyarlóságaink sem maradnak rejtve az írónő éles szeme előtt.
Aki fel akarja vidítani fásult vagy letört barátját vagy barátnőjét, meg akarja vigasztalni rosszkedvű házastársát, ki akarja békíteni megsértett kollégáját, üsse fel Nöstlinger könyvét: mindenre megtalálja benne az orvosságot.