Prupedy-Ayna, a hüllősziget I. - A zord kristály

„- Talán mégis ez az utolsó esélyem, hogy elfussak. Ha közben megfordul a szél, reményem sem marad – töprengett, de hamar el is hessegette az ötletet. – Áh, ha észrevesznek, még a tisztás szélét sem érem el – fülelt ijedten a jobb oldala felé, ahonnan faágak roppanása borzolta fel az idegeit. Összerándultak az izmai az egyre közelebbről hallatszó szabályos ütemű fújtatásra, amivel együtt még állatias, bűzös levegőt is fújt a szél az arcába. Torkába ugrott a szíve és hevesebben dobogott, mint valaha. Egy belsőleg érkező utasításra viszont, ha akarta, ha nem, oda kellett néznie. Először csak sötét körvonalat látott, de a folyamatosan érkező villámlások felfedték a látogató kilétét…”