Mióta nem tudnak számolni a varjak?

Ki ne emlékezne gyermeki énjére, amint az önmagára és a világra eszmélés göröngyös útján az első lépéseket megtette? A kíváncsiságra, amely hajtotta megismerni a természet törvényeit, a bizonytalankodásra, amellyel első önálló döntéseit meghozta, a vakmerőségre, amellyel félelmét leplezte, az első szerelmi fellángolásra és az első örökreszóló barátságra? Bajor Andor a gyermeki lélek és tudat csodálatos "működését" ragadja meg e kötet írásaiban, utolérhetetlen megértéssel, elfogadással, öniróniával, szeretettel, és nem utolsósorban a tőle megszokott ellenállhatatlan humorral. Írásait főleg kiskamaszoknak ajánljuk: talán sikerül meggyőzni őket arról, ne siessenek maguk mögött hagyni ezt az örök csodát: a gyermekkort. "Bajor Andor meséin, humoreszkjein nemzedékek nőttek fel. Újraolvasva a nyolcvanas években közölt meséit azt tapasztaljuk, semmit nem veszítettek elevenségükből, okos humoruk ma is elvarázsolják az olvasót. A legújabb Bajor Andor-válogatás írásai főként az iskolások életéről szólnak, nem csodálkozhatunk tehát azon, ha idősebb olvasóként saját egykori iskolánkat, fiatal olvasóként pedig tanárainkat, osztálytársainkat, sőt önmagunkat is felismerni véljük egyik-másik történet görbetükrében." (Visky András)