A Jazz története

A kritikusok által elismert Geoffrey C. Ward és Ken Burns ezúttal a jazz, vagyis az amerikai zene történetével ajándékozzák meg az olvasót. Segítségükkel betekintést nyerhetünk a múlt század elején, New Orleans fekete közösségében született zene csodálatos világába, amely azóta - országhatárokat átlépve - az egész világot meghódította. Olyan kivételes tehetségű férfiak és nők történeteivel ismerkedhetünk meg, akik egész életükkel ezt a zenét szolgálták, akik nélkül nem létezne a jazz. Olvashatunk Louis Armstrongról, az apátlan árváról, aki páratlan tehetsége révén igazi művészetté emelte a jazzt, és ma már bátran állíthatjuk, hogy nincs olyan énekes vagy zenész, aki valamilyen módon ne került volna a hatása alá. Megismerkedhetünk Duke Ellingtonnal, a középosztálybeli család elkényeztetett sarjával, akinek egy egész zenekar volt a hangszere, és több mint kétszáz szerzeményével mindenki másnál jobban megragadta az amerikai lélek lényegét. Bix Beiderbeck, a balsorsú kornettos zseni pedig bebizonyította, hogy a fehér muzsikusok is alkothatnak nagyot ebben a műfajban. A szving királyaként ismert, bevándorló családból származó Benny Goodman (aki Guttman Benő néven látta meg a napvilágot!) eredetileg azért tanult meg klarinétozni, hogy legyen miből etetnie a családját, ám később egész Amerika az ő dallamaira ropta a táncot. De találkozhatunk Billie Holidayvel, akinek jellegzetes stílusa révén csodálatos művészetté lényegült a zene; a mindössze harmincöt évet élt Charlie Parkerrel, aki valóságos zenei forradalmat robbantott ki; vagy Miles Davisszel, kora legnagyobb hatású zenészével. Buddy Bolden, Jelly Roll Morton, Dizzie Gillespie, Art Tatum, Count Basie, Dave Brubeck, Artie Shaw és Ella Fitzgerald ugyanúgy helyet kaptak ebben a nagyszerű kötetben, mint Sidney Bechet, Coleman Hawkins, Lester Young, John Coltrane, Ornette Coleman és még sokan mások. Ugyanakkor a Jazz című kötet e ragyogó zenészek életrajzai mellett izgalmas zenetörténeti áttekintést nyújt olvasóinak, sőt bemutatja a huszadik századi Amerika történetét is. Arról az évekről mesél, amelyet F. Scott Fitzgerald oly találóan a „jazz korszakának” nevezett. Mit is köszönhet az emberiség ennek a muzsikának? A nagy gazdasági világválság és a második világháború idején a szving ellenállhatatlan lüktetése tartotta az emberekben a lelket, majd a békésebb időszak beköszöntével a felgyorsult ritmusú bebop híven tükrözte az emberek hangulatát.