Edda (Óészaki mitologikus és hősi énekek)

Az Edda az európai kultúrtörténet páratlanul érdekes és értékes alkotása. A IX. és XIII. század között, javarészt Izlandon keletkezett és izlandi nyelven írt epikus versfüzér a népvándorlás kori germánok, az északi vikingek és skandinávok egy évezredes történetét öleli át. Nagy változások kora ez: a kora középkori társadalmak forrongásának irodalmi, történeti, vallástörténeti dokumentuma az Edda.
A mitologikus énekek a világ keletkezésének mítoszait tartalmazzák. Az óészaki istenek emberközelségű lények, még csak nem is halhatatlanok, csupán hosszabb ideig élnek az embereknél. Az ő humoros vetélkedéseiket, szerelmi kalandjaikat és vad harcaikat mutatják be ezek az énekek. A hősi énekek csoportja a népvándorlás korának történeti eseményeit örökíti meg. Az angol Beowulf-eposzból és a germán Nibelung-énekből, a finn Kalevalából ismerősek egyes szereplők és történetek, ám az Edda még korábbi idők szellemét szólaltatja meg. A magyar olvasó számára különösképp érdekes lehet a hun mondakör óészaki változata: a szkáld költők kevésbé előnyös megvilágításba helyezték Attila alakját.
Az Eddá-t formahűen, az óészaki alliterációs versmértékben Tandori Dezső fordította sok nyelvi leleménnyel magyarra.