Ősztől őszig

ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:
,,A szenvedély ábrándokra támaszkodhat, de a boldogság a valóságon nyugszik.
Chamfort

Elállt az eső, ötre dudált egy távoli gyár, amikor becsengettem. Hideg, nedves szél fújt: a kaputól enyhén emelkedett a keskeny ösvény a teraszig; a sárga dáliák anyám őszi virágoskertjére emlékeztettek. Egy gyerek nyitott ajtót. Nyurga, szőke kamasz. Mintha öcsémet láttam volna.
- Andor Béla professzort keresem.
- Édesapámat?
- Hívatott. Legyen szíves, mondja meg, Fejér Eszter van itt.
Már ki is tárult az üveges ajtó:
- Nos, megjött, Eszter?
- Vidám hang volt, Andor hangja. Kezet fogott, és bennebb tessékelt. Míg csapzott, barna kontyomat igazgattam a fogas tükrében - hunyorgó, meleg pillantással követte mozdulataimat. Jó volt mosolygósnak látni tiszta kék, olykor szomorú szemét; s zavart ünnepélyességét: mintha ő maga is csak vendégségbe jött volna."