Szegény gazdagok (Illusztrált - Zsoldos Vera rajzaival) - Saját képpel
- 399 oldal
- Kötés: vászon papír védőborítóval
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Antikvár Könyvkínáló
- Saját képekkel (állapotfotó). Keveset forgatott, jó állapotú példány. Könyvízelítő: "Belelapozás". A papírborító hátrészének alsó szélén szakadás látszik (ld.2.kép).
Ismertető: 1860-ban jelent meg Jókai egyik legnépszerűbb regénye, a Szegény gazdagok, amely egyben az író legvitatottabb műve is: az utókor művészi értékeit megkérdőjelezte. Mindenesetre olyan kalandregény, amelynek számottevő társadalmi mondanivalója van. Hátszegit, a kettős életű rablóvezért, akit hol gazdag, gavallér báróként, hol félelmetes rablólovagként, Fatia Negraként látunk viszont, nemcsak morális okokból - vagyis rabló mivolta miatt -, hanem ridegsége, a közügyek iránti érzéketlensége, gőgös arisztokrata magatartása miatt gyűlölteti meg az olvasóval. A cselekmény másik szála a reformkori Pest kapzsi, kereskedő-uzsorás világában, Lapussa Demeter famíliájában játszódik. A cselekmény két szálát Lapussa unokája, a szerelmétől elszakított, Hátszegihez feleségül kényszerített áldozat, Henriette személye köti össze. Az izgalmas történet nagy része gyönyörű erdélyi tájakon játszódik.- További ismertető: "Belelapozás".
- - - - - Gerzson azt hitte, hogy nagyon jó lesz neki megvárni, hogy mi lesz ebből. Kevés idő múlva ismét megjelent az árny a holdvilág előtt, az ablakfiók nagy csendesen, alig rezzenve, néhány vonalnyira félretolódott, s akkor azon a nyíláson egy összehajtott papírdarabka hullott alá az ablakból. E levélke leesett a bástya párkányáról az árokba, Gerzson odamászott utána, meglelte a sötétben, s zsebébe dugva visszatért ismét a pópa lakába. Nem akarta a lelkészt felkölteni; ott állt hintaja az udvarban, annak a lámpáját gyújtotta meg, hogy a rejtélyes levélkét elolvassa nála. A levél emléklapból kiszakított papírra volt írva rajzoló krétával. A kuszált vonásokban is meg lehetne ismerni Henriette kéziratát, a levélben ez volt: Kedves jó Gerzson bátyám! Az isten irgalmára, lelkem mennybéli üdvére könyörgöm önnek, siessen innen még ez órában, nem! még e percben. Menjen gyalog, álutakon innen. A pópa majd vezetni fogja. Ha nem akarja, hogy eszemet végképp elveszítsem, ne késsék itt tovább. Én nagyon szerencsétlen vagyok, de még szerencsétlenebb leszek, ha ön itt marad. Kerüljön minket, és felejtse el örökre szerető, tisztelő, önért imádkozó barátnéját, kit leányának fogadott, Henriette-et! E levél elolvasása után Gerzson úrnak legelső gondolata az volt, hogy Henriette őt kedves bátyjának nevezi. Tehát nem neheztel rá. Tehát mégis más oka volt neki útjából visszatérni, mint az az állítólagos garázdaság, amit Hátszegi ráfogott. Eszerint csakugyan Hátszegivel marad fenn a számadása.