Pascal orvos Le (Docteur Pascal) - Gerő Attila fordításában - Athenaeum kiadvány

ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:

2Az izzó, juliusi délután tikkasztó hőségében mély nyugalom borúlt a teremre, melynek redőnyei gondosan le voltak eresztve. Három ablakán csak egypár sugárkéve osonhatott be az ó faredőnyök apró hasadékain. Ez árnyasság közepette oly kellemes, jóleső világosság ömlött el a tárgyakon, mely gyengéd, szétszóródó fényben fürösztött meg mindent. A bénitó forróság ellenére is még benn aránylag hüvös volt, mig künn a napsugarak csakhogy fel nem gyujtották a kastély homlokzatát.
Pascal az ablakkal szemben, szekrénye előtt állva, jegyzetet keresett. E hatalmas, erős és izléses vasalásu, való volt. Igy tárva-nyitva, deszka-polczainak mélyén, csodahalmaz kéziratot, papircsomagokat, okmányokat tárt elő, majdnem túláradó, zagyva összevisszaságban. Idestova már harmincz év óta ide dobta be Pascal orvos teleirott papirlapjait, az öröklődés tanáról irt munkájából. A picziny jegyzetektől kezdve, a sürün teleirt ivekig, mely utóbbiak már kereken meg is voltak szövegezve. Ám a keresés nem ment oly könnyen. Türelmesen kutatott tovább, mig végre meglelte, a mit keresett és mosoly vonult át arcán."