Szövegkritika és szövegkiadás

Ha ókori szöveget vesz kezébe az olvasó, még akkor sem lehet biztos abban, hogy valóban "eljut" hozzá a szerzői üzenet, még ha történetesen nagyon jól ismeri a szóban forgó nyelvet. Ezeket a szövegeket ugyanis a keletkezésükhöz képest csak hosszú évszázadokkal később kialakult formájukban ismerhetjük meg, a kéziratos hagyományozás esetében alkalmanként közel háromezer éves közvetítésben. A valóban tudományos igényű szövegkritika a történetiség iránt érzékeny 19. század elején alakult ki. A hetvenes évekre két szempontból változott meg a helyzet. Egyfelől a század elejétől kezdve jelentősen megszaporodtak a papirusztöredék-publikációk, és ezek elkészítése során számos új módszer érlelődött ki. Másfelől több ponton is jelentősen megváltozott a kézirati szöveghagyományozás menetéről korábban fennálló tudományos konszenzus. West mindkét tudományág alaptudnivalóit ezeknek a változásoknak tükrében ismerteti, éspedig oly módon, hogy a kritikai kiadásoknak mind készítőit, mind használóit bevezesse e két tudományba.