"Sappho szerelmei" Fodor-Lengyel Zoltán kiállítása

Amikor megszülettem, éppen március volt. Az asztrológiában a halak jegye - veszélyes, álmodozó, érzékeny, békés, csendesen alkotó típus. Ilyen lennék hát?
Gyermekkorom meghatározó élménye családom zenei beállítottsága és gazdag intellektualitása volt. Bizonyára ez a világ tette természetessé, hogy első önkifejezéseim is a zene nyelvén törjenek elő. És mégis - habár a zene egy életre szóló kísérőmül szegődött - más, a nagyobb termető lehetőségeket biztosító képzőművészetekhez fordultam.
Tanulmányaimban Budapesten kívül Párizs játszott nagy szerepet. Amíg a „haza" érzékenységet, meditatív gondolkodást és problémáink mind erősebb megtapasztalását jelentette, addig Párizs szabadságot, technikai gazdagságot, a világba való kitekintés élményét adta. Magyarnak születtem, és bárhol is járok, mindig az is maradok, de művésszé Párizsban váltam.
Korán kezdtem kiállítani, Magyarországon és a nemzetközi porondon egyaránt.
1985-től a párizsi Galerie ART 3000 támogatásával járom Európa nagyvárosait kiállításaimmal.
1988-ban felkértek a galéria művészeti vezetésére, és ugyanabban az évben megkaptam a Nemzetközi Goya-nagydíjat.
Korábbi munkáimban az elmúlt korok történelme, kultúrája és ezeknek XX. századi megfelelői foglalkoztattak. Az utóbbi évek sorozatai azonban sokkal személyesebbek. A Férfi élményeit, gondolatait, vágyait próbálják megjeleníteni az egyetlen örök csodáról, a kiismerhetetlen Nőről.
Egy ilyen, útvesztőbe tévedt, bolyongó álma ez a boldogul-vidám sorozat a „Sappho szerelmei" is.