Alfréd titka

Részlet a könyvből:

A nagy terv.

Meleg, nyári este volt.
A csendes római kolostor egyik szobájában 10-12 diák ült vagy feküdt szalmazsákján, fáradtan, porosan, éhesen. Épp most tértek haza a Sz. Péter templomból. Ott heverésztek a szalmazsákokon, hogy fáradtságukat kipihenjék. Enni - úgy gondolták - ráérnek azután is.
- Oaah, - hempergett ásítozva Kovács Tóni - milyen jól esik ez, a sok álldogálás, lótás-futás után.
- És sok kiabálás után, - vágott szavába Erős Karcsi.
Galambos Feri felkelt szalmazsákjáról.
- Te, - szólt Erőshöz - mikor a pápa bevonult, úgy éljeneztem, hogy a mellettem állók befogták a fülüket.
- Meghiszem azt, - vélekedett Nagy Gyurka - ha kiabálni kell, akkor te vagy az első.
Erre mindenki nevetett.
- Megállj, kis huncut, - fenyegetőzött nevetve Feri - visszafizetem még neked; most fáradt is, meg lusta is vagyok hozzá.
- Oaah, - ásított megint Kovács - a legszebb napok már elmultak. Holnapután ilyenkor ismét Pesten leszünk.
- Hála Istennek! - dörmögte Miklósy Béla.