A teológus Pázmány - A grazi „theologia scholastica” Pázmány művében

Szabó ​Ferenc SJ született 1931. február 4-én Kálócfán (Zala m.). A gimnáziumot Sümegen, Zalaegerszegen és Pécsett végezte 1943-50 között. Egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi Hittudományi Főiskolán. 1953 és 1956 között a budapesti Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE bölcsészettudományi karán francia és magyar irodalmat hallgatott. 1953-ban belépett a jezsuita rendbe.
1956-ban külföldre távozott. 1957–1963 között Louvain-Eegenhovenben végezte rendi filozófiai és teológiai tanulmányait. (Teilhard de Chardin fenomenológiai módszeréről filozófiai, K. Rahner halálteológiájáról teológiai licenciátust szerzett.) 1962. augusztus 6-án szentelték pappá Brüsszelben. 1966-ban védte meg teológiai doktorátusát a Párizsi Katolikus Egyetemen. Disszertációja: „Le Christ créateur chez saint Ambroise” 1968-ban Rómában jelent meg könyvalakban. 1967-92 között a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, vezetője volt. Számos filozófiai, teológiai és irodalomkritikai művet tett közzé; 1981-től költeményekkel és műfordításokkal is jelentkezett. 1992-ben hazaköltözött Budapestre, a Távlatok című folyóirat szerkesztője lett. Itthon Pro Cultura Hungarica és az Illyés Gyula-díjjal tüntették ki. Meghívott előadó a piliscsabai Katolikus Egyetemen (teológiai- és filozófiatörténeti előadások), továbbá a szegedi és a pécsi egyetemen, a szegedi és veszprémi hittudományi főiskolán is szerepelt vendégelőadóként a perszonalizmus, a hermeneutika és a krisztológia tárgykörével.
Teilhard de Chardin, Henri de Lubac, Pázmány és Prohászka életművével foglalkozott behatóbban.