50 év katedrán

Az átlagos „utcaembere" a „lelkész" szó hallatán valamiféle egyházi hivatalvezetőre gondol. Esküvőt, keresztelőt, temetést rendelhet nála. Járatosabbnak hittanoktatás és konfirmáció is az eszébe jut. Szöveggyűjteményünk a lelkészi szolgálatba enged bepillantást. Igehirdetéstől a lelkigondozásig, faluvezetéstől a diplomáciai feladatig, gyermekneveléstől az úri szentvacsoráig... Kiderül milyen sokrétű feladat ez, s mily nagy felelősségű. Csanádi Imre Kossuth-díjas költőnk szerint nádfödeles pajta a templom - taposott jobbágy a gyülekezet - toprongyos a gályáról szabaduló prédikátor. Mindezt együttvéve „megtartódat benne becsüld magyarság". (Egy hajdani templomra.)
A szerző 1956-ban kezdte meg lelkészi és publicisztikai tevékenységét. Ez idő alatt - a lelkészi szolgálat keretében - írt 1500 cikket, néhány tanulmányt egy-két könyvet is. E fél évszázad bármely évében írt mondatain nem kellett változtatnia. Megjelenésük helyét tekintve - Újvidék, Muraszombat; Kolozsvár; Moszkva stb. - egyik-másik elérhetetlen volt magyarországi olvasó számára. A rotációs papír természete következtében az írás a megjelenés másnapjától megsemmisül. A kimondott szó (prédikáció, tv, rádió) pedig a kimondás pillanatában nyomtalanul eltűnik.
A gondolat azonban megmarad. Meg kell, hogy maradjon. Istenünk beszéde mindörökre megmarad. Vannak, akik kétségbe vonják ember jogát arra, hogy Isten Igéjét tolmácsolja. Vannak, akik az isteni ige valóságát tagadják. Vannak, akik az emberszót dölyfösen Isten szavával azonosítják. Mi - hatalmas és kedves prófétánkkal Ézsaiás prófétával hirdetjük: „Istenünk beszéde mindörökre megmarad!", s „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok." (40. fejezet)