Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok

Bocskay ​István udvari papja, Bethlen Gábor fejedelem tanácsadója, Alvinczi Péter kassai magyar pap a politika tudományában is „kiművelt emberfőnek” számított. Az ő generációjának kellett tudomásul vennie, hogy Magyarország tartósan fog a Habsburg- és török birodalom közötti egyensúlyi helyzetben élni. A mégis függetlenségre törő magyar politika alapját a nemzeti egységben fogalmazták meg Alvinczi és nemzedéktársai. De elsősorban mégsem politizáltak, hanem egyházat építettek és iskolarendszert szerveztek. Az ő munkájuk révén illeszkedtek be a protestáns egyházak a magyar társadalom rendi szervezetébe. A pfalzi fejedelemséggel fenntartott kapcsolataik pedig lassan egy új politika lehetőségét is körvonalazták: nagyobb távlatokban gondolkodva az európai protestáns szövetségbe kapaszkodva lehet hosszú időre stabilizálni az ország s benne a protestanizmus belső helyzetét, s ez erősítheti meg Erdély viszonylagos önállóságát is. E folyamat összetevőit világítja meg a tanulmány: az 1595–1620 között 175 diákot érintő heidelbergi peregrinációt és szellemi hozadékát, az irénikus mozgalmat, azaz a protestáns felekezetek európai újraegyesülési törekvéseit.