Egy zsidó és egy keresztény disputája a keresztény hitről

A XX. század második felétől kezdve megnövekedett a tudományos érdeklődés a zsidóság és a kereszténység viszonyának történeti kérdései iránt. E történet középkori periódusának páratlan dokumentuma a XI. század utolsó éveiben Angliában keletkezett Egy zsidó és egy keresztény disputája a keresztény hitről (Disputatio Iudaei cum Christiano de fide Christiana) című írás, melynek szerzője Westminster apátja, Gilbertus Crispinus volt. A mű arra a még ma is kevéssé köztudott tényre hívja fel a figyelmet, hogy a középkori Nyugat-Európa vallásközi viszonyait nem csupán az ismert negatív jelenségek jellemezték, jelen voltak a más vallásúak iránti érdeklődés, a megértés, a higgadt párbeszéd óvatos, tapogatózó próbálkozásai is. Crispinus művében azokat a beszélgetéseket foglalta írásba, amelyeket Londonban folytatott a Bibliáról és a keresztény, illetve a zsidó vallással összefüggő kérdésekről zsidó partnerével. A mű egyes utalásaiból kitűnik, hogy a XI-XII. század fordulója körül a kereszténységben volt egyfajta érdeklődés a másik vallás és a vallásközi dialógus iránt. Az irat egy ilyen párbeszéd jegyzőkönyve. Tartalmilag híven adja vissza a két különböző vallású ember ilyen tárgyú beszélgetését, és így felbecsülhetetlen értékű forrása a koraközépkor vallás- és társadalomtörténetének. Tanúsítja, hogy miközben a kontinensen épp ezekben az években indult meg a keresztes háború, miközben zsidóüldözések, pogromok dúltak Európa-szerte, mégis voltak a földrésznek olyan szegletei, így a normann Anglia, ahol efféle higgadtabb, toleránsabb vitákra, véleménycserékre is sor kerülhetett; igazolja, hogy a középkori kereszténységen belül léteztek olyan keresztény intellektüelek, akik ki akarták és ki tudták fejezni a maguk különvéleményét a két vallás viszonyának nem éppen szerencsés alakulásáról. A mű bizonyos szempontból példaértékű. Ugyanis, bár a vitatott alapkérdésekben persze a beszélgetés végére sem jön létre egyetértés, ettől függetlenül a Disputatio szerzője a maga és partnere kapcsolatát ?egészen közeli barátságnak?, disputáikat baráti találkozóknak minősíti, a másik iránti szeretetére hivatkozik, és az anoním zsidó beszélgetőtárs sem habozik a dialógusuk középpontjában álló Szentírást a zsidóság és a kereszténység közös kincsének mondani. Ez pedig nagy dolog, egyedülálló jelenség a középkorban. A tanulmány részletesen elemzi az iratot, ismerteti történeti hátterét, a normann hódítás utáni, XI-XII. századi Anglia vallási és szellemi helyzetét, különös tekintettel az itteni sajátosan alakuló vallásközi helyzetre és a zsidó-keresztény párbeszédekre. A szerző igyekszik elhelyezni a Disputatiót a korabeli keresztény teológiai gondolkodás áramlataiban, annál inkább, mivel Crispinus Canterburyi Szent Anzelmnek, a korai skolasztika legkiemelkedőbb teológusának tanítványa, majd közeli munkatársa volt, s ez írásán mély nyomot hagyott.