Kaufmann Haggáda - A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Gyűjteményében őrzött, 14. századból származó héber kézirat

A Kaufmann Gyűjtemény talán leghíresebb kézirata az A 422 jelzetű ún. Kaufmann haggáda. Ez a 14. századi Katalóniából 107 származó kézirat a zsidó húsvét, a peszah – az Úr átmenetének ünnepe, a kikerülés ünnepe 108 – előestéjén bensőséges családi ünnepi szertartás során elmondandó imákat, költeményeket és elbeszélő szövegeket tartalmazza, amelyekben az ünneplők felidézik az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás örömét és hálát adnak Istennek. 109 A 11-15. század tájékán nemritkán készültek magáncélra, családi használatra haggádák — a Kaufmann-féle kézirat is őrzi a már-már túlzott igénybevétel nyomait: szinte magunk előtt látjuk a pompás illusztrációkat az előírt ünnepen s azon kívül is gyermekeinek szívesen megmutató családfőt, amint este vacsora után a család apraja-nagyja köréje gyűlik, hogy gyönyörködhessék a szebbnél szebb és izgalmasabbnál izgalmasabb illusztrációkban: a peszah rítusában különben is központi szerepet játszanak a gyerekek, s mi is kelthetné föl jobban és tarthatná ébren a gyermeki képzeletet, mint nagyszerű, varázslatos képek? 110 Lélegzetüket visszatartva szegezik tekintetüket a lenyűgöző képekre, mindenekelőtt az Egyiptomból való kivonulást ábrázoló pompás illusztrációra: a szakállas Mózes kócsagtollas, csúcsos vörös kalapban vezeti a zsidókat, akik vállukra vetve viszik a ruhákba burkolt tésztát (Ex 12,34-35), míg balról egy útjukbaeső egyiptomi város (Baal Cefón? vö. Ex 14, 2) látható, kapuja zárva s lakosai fentről nézik a vonuló zsidókat, akik kopogtatnak a város kapuján, míg az előtérben egy piros nyakörvet viselő kutya áll. 111 A háttérben feltűnik a menekülőket üldöző Fáraó koronával a fején. 112 Kicsik s nagyok ámulva nézik a lapokat benépesítő érdekesnél érdekesebb alakokat, jeleneteket, s az apa e családi körben szívesen enged unszolásuknak és mesél nekik a bibliai alakokról, miközben a kisebbek képzeletét inkább a bagoly, 113 a kakasviadal, vagy a húsvéti bárányt késsel a kezében pórázon vezető férfi 114 ragadja meg. Kéziratunk meglehetősen rossz állapotban van: 115 a festékek eredetileg sem voltak jó minőségűek, s a kivitelezés módja is hagyott kívánnivalót maga után, a sok használattól pedig azután nagyon sok helyen egyszerűen leesett a festék és az arany, ezt nemritkán még rosszabb minőségű anyaggal pótolták, s ez akár többször is megismétlődhetett. A kézirat széle is sérült: az évszázadok folyamán – esetleg többször is – újrakötötték, s ekkor körbevágták, úgyhogy a lapszéli díszítés nagyon sok helyen csonkult. Ám a kézirat ettől függetlenül – vallási jelentőségén túl – roppant becses kultúrtörténeti emlék és a középkori művészet egyik legkiemelkedőbb darabja. Pompás illusztrációi tekintetében az érdeklődő olvasót a közelmúltban megjelent kiváló fekszimile kiadásra utaljuk, amelyet egy becses kísérőtanulmányt tartalmazó füzet egészít ki Gyűjteményünk régóta rendszeresen visszatérő kedves látogatója, SÉD-RAJNA Gabriella tollából. 116