A csalás büntetőjogi értékelése

A csalás tekintetében hatalmas adóssága volt a hazai büntetőjog-tudománynak. Angyal Pál 1939-ben megjelent munkája óta nem készült átfogó, elemző monográfia e bűncselekményről, pedig az azóta eltelt hetven esztendő több szempontból is alapvető szemléletváltást hozott a magyar büntetőjogban. A csalás hosszú évszázadokon keresztül küzdött önálló, a hamisítástól független létéért. Évszázadok kellettek ahhoz, hogy igazságsértő mivoltát levetkőzve, tisztán vagyonelleni köntösbe öltözve jelenjen meg az európai büntető törvénykönyvekben, ahol talán valamennyi csalárd, idegen vagyonból részesedni kívánó büntetendő magatartás kiindulópontjaként állja a jogalkotási forgószelek viharát. Madai Sándor a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa e folyamatra is tekintettel mutatja be a tényállás kialakulásának és tartalmi változásának hazai történetét, és a teljesség igényével tárja elénk a hatályos magyar szabályozást, részletesen kitérve a magyar bírói gyakorlat kérdéseire, érintve az elmélet és a gyakorlat sarkalatos pontjait, megoldási javaslatot is kínálva a fölmerülő problémákra. Mivel a magyar jogrendszer sok szálon kötődik a német nyelvterület jogrendszereihez, a könyv feltárja a kapcsolódási pontokat a csalás hatályos német, illetve osztrák szabályozása, valamint a magyar megoldás között, így szerepel benne a német és az osztrák büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek elemző-értékelő bemutatása is és nem nélkülözi - mert nem nélkülözheti - a csalás kriminológiai, valamint közösségi jogi bemutatását sem. A mélyreható elméleti fejtegetések olyan pragmatikus szemlélettel egészülnek ki, amelyekre tekintettel kijelenhetjük nem csupán elméleti szakembereknek lesz hasznos e kötet, de gyakorló jogászok polcairól sem hiányozhat.