Kontra

A második világháború utáni lengyel emigráció egyik legnagyobb írójának tabudöntögető regénye - a kommunisták ellen harcoló, majd a háború végeztével Sztálinnak kiszolgáltatott és a biztos halálba küldött szovjetunióbeli katonákról.

1943-ban majdnem elérte az egymilliót, a napóleoni nagy hadsereg létszámának a dupláját azoknak a szovjet állampolgároknak a száma, akik reguláris alakulatokban, fegyverrel harcoltak szocialista hazájuk ellen, nem pedig a védelmében. A következő évben, 1944-ben Vlaszov tábornok Orosz Felszabadító Hadseregét (ROA) is beleszámítva az összlétszám 1.200.000 és 1.600.000 fő között ingadozott. Ez igen sokat mondó tény: még akkor is ennyien harcoltak, amikor a németek már nem voltak sikeresek, előre lehetett látni Németország vereségét. E tények megállapítása természetesen nem állhatott a nyugati hatalmak érdekében, mert a háború alatt szövetségesi kapcsolatban álltak a Szovjetunióval. Arról már nem is beszélve, hogy nem állhatott, nem állt és nem is áll érdekében magának a Szovjetuniónak. De különböző okokból még a háború után, a mai napig sem szívesen veszik tudomásul ezeket a tényeket, amelyek tárgyalása túl messzire vezetne, a közvélemény is kényes kérdésnek tekinti a problémát.