A halál neve U47 - A II. világháború legvakmerőbb tengeri akciója (dedikált) - Dedikált
- 199 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Dedikált
- Szállító: Könyvmámor Antikvárium
Scapa Flow pusztán földrajzi fekvésénél fogva is különös jelentőséggel bírt, mivel az öböl kiváló támaszpont volt az Északi-tenger és az Atlanti-óceán közt húzódó vízi utak ellenőrzésére. Itt állomásozott a Home Fleet, Őfelsége flottája, és az első világháború éveiben itt rendezték be az Admiralitás főhadiszállását. Scapa Flow, mint haditengerészeti támaszpont, páratlanul jó fekvésű, egyszersmind roppant biztonságos: bejárata szűk és könnyen védhető. A német haditengerészet az első világháború során két ízben is megkísérelt csapást mérni a Scapa Flow kikötőjében állomásozó brit flottára, ám mindkét alkalommal kudarcot vallott. A britek a háború után további biztonsági intézkedéseket hajtottak végre: elaggott hajókat süllyesztettek el és víziaknákat telepítettek, így tették járhatatlanná a német megfigyelők által korábban felfedezett réseket. A brit Admiralitás biztos volt benne, hogy Scapa Flow ellen lehetetlen sikeres akciót végrehajtani: az öblöt roncsokból és aknákból felépített, áthatolhatatlannak látszó tengeri zár védte, a közlekedésre használt folyosókat pedig járőrök és megfigyelők tartották ellenőrzés alatt. Karl Dönitz számára Scapa Flow egy kiemelt katonai célpont volt, a brit flotta legfontosabb támaszpontja. Alig három napja folyt a háború Anglia ellen, amikor Dönitz megkezdte az előkészületeket egy Scapa Flow elleni támadásra. Nyilvánvaló volt hát, hogy a britek biztonságérzete szilárd, és egyáltalán nem számítanak ilyesmire. Dönitz az U-47 kapitányát, Günther Prien tengerész-főhadnagyot szemelte ki a küldetés végrehajtására. Prien ismert katona volt, s ezúttal sem okozott csalódást: azonnal elvállalta a sokak szerint teljesíthetetlen, öngyilkossággal egyenértékű feladatot. Mikor az U-47 kifutott, a búvárnaszád fedélzetén egyetlen embert volt, aki ismerte az előttük álló célpontot: maga a kapitány. A szigorú titoktartás miatt senki mással nem tudatta küldetésük részleteit, navigátorát és első tisztjét is csak azután avatta be, mikor az U-boot már elérte a nyílt tengert. Az U-47 teljes csendben lopakodott a célpont felé. Teljes rádiótilalom volt érvényben, a kapitány a fedélzeten is teljes csendet követelt: mindenféle hangoskodást megtiltott, de még a szolgálatban lévő tengerészek cipőjét is rongyokkal tekertette be...