Kényszermunka, erőltetett menet, tömeghalál (túlélő bori munkaszol...)

A bori munkaszolgálat Magyarország tragikus második világháborús szerepvállalásának, az idegen földön végzett kényszermunkának olyan eseménysora, amely a legtöbb helyen csupán néhány sorban szerepel. Ezek szerint 6000-6200, 1943-ban és 1944-ben fegyvernélküli munkaszolgálatra, a német hadsereg által megszállt Szerbiába kiszállított honfitársunk a bori érckitermelésen, építkezéseken a legteljesebb kiszolgáltatottságban, súlyos élet- és munkakörülmények között dolgozott. Az építő- és bányamunkát a magyar katonai őrség, az úgynevezett keretlegénység kegyetlen bánásmódja tette hírhedetté. A bori magyar kényszermunka másfél esztendeig tartott. Fináléja véres volt: az 1944 őszi gyors kiürítésnek, az erőltetett menetnek százak estek áldozatul. A túlélőket a Szálasi-kormány 1944. november első napjaiban ismét német kézre adta. A hitleri birodalom leveréséig az SS koncentrációs táboraiban, munkaosztagokban sinylődtek. Az elmúlt hat évtizedben a bori munkatáborok, a kényszermunka nyers valósága elsősorban Radnóti Miklós költeményeiben, néhány irodalomtörténeti tanulmányban és több, általában sajnos alig ismert visszaemlékezés-kötetben kapott helyet.