A Gulag rabja voltam - FEJÉR MEGYEI LEVÉLTÁR KÖZLEMÉNYEI 19. (História klub füzetek)

Bordi Imre szerző által dedikált példány. Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.

A rendszerváltozást közvetlenül megelőző években is jelentek már meg híradások a szovjetunióbeli lágerekről. Az évtizedekig elhallgatott sorsokra maguk a lágerlakók nyitottak ablakot azzal, hogy leírták mindazt, ami velük történt. 1990 után természetszerűleg megnyíltak a hallgatás zsilipjei. ; Bordi Imre lágertörténete, saját sorsának önvallomásos bemutatása valami módon kiemelkedik a Gulag-könyvek sorából. Szikár történelemmondása, a körülmények felrajzolása, harag és elfogultság nélküli visszaemlékezése sokkal inkább a történelem megidézése, mint magánsérelem, amire egyébként joggal kereshető erkölcsi kárpótlás. ; 1947 januárjában békési lakásából tőrbe csalták az akkor tizenkilenc éves fiatalembert, elrabolták az NKVD emberei, akiknek, sajnos magyar segítőik is akadtak. Koholt vádak alapján elhurcolták a Szovjetunióba, végigjárta a gulágok poklát, Vorkutában több táborban is volt, a szibériai lágerekben is dolgozott kényszermunkásként, míg végül 1953 november végén hazaérkezett. Külön történet itthoni fogadtatása a „hivatalosok” részéről, munkavállalásának kálváriája. Történetei mindig két oldalról szólnak: a rabokról és rabtartókról; becsületes, tisztességes éppúgy volt a rabtartók között, mint ahogy, sajnos a foglyok között is akadt gyenge jellemű. Bordi Imre visszaemlékezése nemcsak híradás a táborok életéről, s arról, hogy ki hogyan viselte a megpróbáltatásokat, hanem egy embertelen hatalom pontos, szikár rajza. Nemes emelkedettségről tesz tanúságot visszaemlékezése utolsó mondatában: „Emlékezzünk és emlékeztessünk, de legyen távol tőlünk a bosszú árnyéka is!” Fényképes dokumentumok és a lágeréletben használt orosz kifejezések szótára zárja a kötetet. – Mindenkinek ajánlható, aki a büntetőtáborok hiteles légkörével, a történelem e szomorú korszakával akar megismerkedni.