A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918

Saját képekkel - A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918. Szerk.: De Sgardelli Caesar. Vítéz Uzsoki Báró Szurmay Sándor bevezető soraival. Budapest, é.n. (1940), Athenaeum, 1 t. (László Fülöp: Horthy Miklós színes portréja) + 441 p. aranyozott egészvászon kötés, kopottas borítóval, pótolt gerinccel, számos szövegközti fényképpel, térképvázlattal illusztrálva. A kötet végén tisztek és tisztjelöltek életrajzával és fényképével.
A „Felvidék és Kárpátalja hadtörténete” munkatársai:
dr. Altdorffer István; vitéz Becskeházy Bobko Sándor; dr. Csatlós Lajos; Erős Béla; pocerinni Georgievic György; Helbing Ferenc; Horny Ernő; Ilniczky Sándor; Jacobi Ágost; Julier Ferenc; Kontratovics Irén Ernő; Kozma György; Madarász Elemér; Markó Árpád; vitéz Marton Gábor; vitéz pávai Mátyás Sándor; Molnár Pál; Nagy Józsa Kálmán; vitéz Németh Károly; vitéz Németh Lajos; Nyáry Iván; dr. Pasár Zoltán; vitéz Pataky Ferenc; vitéz Rubinthy Dezső; Sebők Zsigmond; De Sgardelli Caesar; vitéz dr. Simon Elemér; Schwertner Antal; losonci Szakall Kálmán; Szakál Pál; Szita Gyula; vitéz uzsoki Szurmay Sándor báró; dr. kapuvári Vargyas Tivadar; Wollerich Alfréd

Elnökök: doberdói Bánlaky József - vitéz pávai Mátyás Sándor

- - - KEDVES BAJTÁRSAINK! Ebben a hadtörténelmi emlékkönyvben megtalálják az egykori felvidéki és kárpátaljai csapattestek hősi harcainak leírását. Ha nem is teljes egészében, de hisszük és valljuk, hogy több mint két évtized elmultával végre sikerült legalább nagyrészt megörökíteni és utódaink számára átmenteni a már öreg népfelkelő sorba tartozó felvidéki és kárpátaljai frontharcosok hősiességét, mellyel a hadtörténelem legragyogóbb aranylapjaira írták be örökre neveiket. Az összes fegyvernembeli katonák dicső harcait szándékoztuk megörökíteni és babérkoszorút fonva homlokuk köré, hős vitézeinket ragyogó példaképpen akartuk odaállítani az utókor számára. Midőn öreg bajtársainknak ezt a hadtörténelmi emlékkönyvet bajtársi szeretettel átnyujtjuk, rá kell mutatnunk arra, hogy az ezredeknek legfontosabb okmányai, hivatalos ezred-, zászlóalj- és század-naplói egyrészt a harctereken, másrészt az összeomláskor, majd a forradalmak és megszállások alatt majdnem mind elvesztek. Igy nagyrészt a Hadilevéltárban feltalálhaló, csak részben meglévő hadműveleti iratokra és magánnaplókra voltunk utalva. Ez a magyarázta annak is, hogy bár a legnagyobb önfeláldozó szorgalommal minden hozzáférhető adatot felkutattunk és feldolgoztunk, az események leírásában nem hatolhattunk mindenütt egyforma részletességgel. Arra azonban különös súlyt helyeztünk, hogy az ezredek kimagasló haditényei lehetőleg szemtanuk és az akkor felelős tényezők által megfelelően világíttassanak meg. A munka történelmi értékének szemelőtt tartása mellett nem óhajtottunk bajtársainknak száraz, színtelen, kizárólagos hadászati és harcászati részletes leírásokat adni, hanem a harctéri életnek néha humoros és hangulatos, de nagyon sokszor tragikusan fenséges pillanatait is színes képekben akartuk megörökíteni. Sohasem bocsátkoztunk utólagos bírálatokba, mert könnyű teljes nyugalomban a meleg szobában villanyfény mellett kritikát gyakorolni azon kiadott parancsok felett, melyek sokszor igen nehéz körülmények között látlak napvilágot. Szemelőtt tartottuk még azon körülményt, hogy az ezredek súlyos harcait és háborús teljesítményeit csak akkor tudjuk megfelelően értékelni és kellően megérteni, ha a világháború általános helyzeteiről is tájékozódva vagyunk. Bajtársaink így megismerhetik azokat a nagyvonalú hadászati célokat és egyéb nagyvonalú célkitűzéseket is, amelyeknek keretében az ezredek harcoltak. Igy mindenki mérlegelheti és utólag megértheti azoknak a nehéz küzdelmeknek a fontosságát, melyeket az akkorí szűk látókörünkkel sokszor feleslegesnek tartottunk, vagy az akkori megitélésünk szerint elkeseredetten hiábavaló túlnagy áldozatoknak minősítettünk. Elsősorban ezért tartottunk szükségesnek lehetőleg a mindenkori általános helyzet ismertetését is. Ha most unokáinknak csendes téli estéken elmeséljük hadiélményeinket, vegyük kezünkbe ezt a hadtörténelmi emlékkönyvet és mutassuk meg magasrangú tisztjeink harcleírásait, melyek ékes tanubizonyságot tesznek a hűségünkről és örökemlékű harcainkról. Valahányszor ezt a könyvet kezünkbe vesszük, gondoljunk vissza hálával azokra a hőseinkre, akik ott mellettünk, panasz nélkül, hangtalanul áldozták fel legdrágább kincsüket, életüket a haza oltárán. Ezt a könyvet elsősorban az ő emléküknek szenteljük, mert ezek a lapok nem azért íródtak, hogy minket, az élőket dicsőítsenek, hanem elsősorban hősi halottaink emlékét vannak hivatva megörökíteni. Mi már e véges élet felső határait járjuk, mert dalolva ugyan, de már akkor is igen sokan deresedő fejjel indultunk a harcmezőkre. Azóta is alaposan megtépáztak minket az élet gondjai. Ki merészelné tehát állítani, hogy tollunkat e könyv hasábjain az emberi hiúság vezérelte. Nem. Mi ezzel a könyvvel nem magunknak akarunk emléket állítani, hanem fiainknak, unokáinknak akarjuk örökségbe visszahagyni becsületes harcainknak emlékét. Ők tanuljanak apáik és nagyapáik áldozatkészségéből és merítsenek e sorokból erőt, ha ismét hív a Haza, ha majd ismét kibontják harci lobogóinkat a Szent Istváni Nagy-Magyarország visszaszerzéséért. Végül e helyen mondunk hálás köszönetet volt előljáróinknak és bajtársainknak, akik e történet megállapításában harctéri feljegyzéseikkel, naplóikkal, irataikkal, leírásaikkal, fényképeikkel vagy más egyéb módon minket támogatni voltak szívesek és így lehetővé tették hangyaszorgalommal összehordani azt a nagy anyagot, amelyből összeállíthattuk az egyes felvidéki és kárpátaljai csapattestek vitézi tetteinek világháborús emlékét. Mi, akik ezt az emlékkönyvet írtuk, mi mindnyájan ott voltunk soraitokban, együtt harcoltunk. Hivatva érezzük magunkat arra, hogy most mégegyszer édes Hazánk nevében hálás köszönetet mondjunk nektek az oly sokszor megcsodált önfeláldozó hűséges kitartástoktért. Munkánkat az ezredek elesett hősei szent emlékének ajánljuk fel. A multból fakad és azon alapszik jövőnk! Budapest, 1940. karácsony. A szerkesztőbizottság nevében : DE SGARDELLI CAESAR főszerkesztő.