Tisztelt család -om, -od, -ja

A köztudat szerint a családban a szülők nevelik a gyereket. Valójában: a családi közösség neveli - több-kevesebb sikerrel - a szülőket is, a gyerekeket is. A család tagjai szerencsés esetben egymásra hangolódnak, s termékeny érzelmi-szellemi-erkölcsi kapcsolatba lépnek. Még szerencsésebb esetben ez a termékeny kapcsolat a serdülőkor éveiben is megmarad szülők és gyerekek között. Kamaszodik a kölyök - vagy a kölyöklány -, de "kamaszodnak" a szülők is. Nem öltik föl a tévedhetetlen felnőttábrázatot, nem játsszák a bölcs prédikátort, a szigorú erkölcsbírát, nem siránkoznak, nem üvöltöznek, nem pofozkodnak. Győzik kedéllyel a közös életet: hol halk, hol harsogó humorral, hol önmagukat is meg-megcsipkedő iróniával, de ha kell, őszinte szomorúsággal, sőt elkeseredéssel is. Vagy nem minden szülő győzi? Ez a baj! Ezért van annyi elvadult serdülő, aki tétován keres az életben más fix pontokat az elveszített - s már nem is igen kívánt - szülői szeretet helyett. Ez a könyv leginkább nekik szól, akiknek bajuk van a tisztelt családjukkal. Vagy úgy is mondhatnám: azoknak, akikkel bajuk van a tisztelt családjuknak.