A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van

Noha a Bhagavad-gītā számtalan kiadást megért már, és rendkívül széles körben olvassák önálló könyvként, eredetileg a Mahābhārata, az ősi szanszkrit történelmi eposz egyik fejezete. A Mahābhārata egészen a jelenlegi Kali-korszakig felöleli az emberi történelem eseményeit. E kor kezdetén, mintegy öt évezreddel ezelőtt történt, hogy az Úr Krsna elbeszélte a Bhagavad-gītāt barátjának és hívének, Arjunának.

Párbeszédük – minden idők legnagyszerűbb filozófiai és vallási dialógusa – egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete előtt hangzott el. Az ütközetben Dhrtarāstra száz fia és ellenfeleik, unokatestvéreik, a Pāndavák, azaz Pāndu fiai álltak szemben egymással.

Dhrtarāstra és Pāndu fivérek voltak, a Kuru-dinasztia sarjai. Dhrtarstra, az idősebb testvér vakon született, ezért a trón, mely egyébként őt illette volna meg, öccsére, Pāndura szállt. Pāndu fiatalon meghalt, s öt gyermekét Dhrtarāstra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra ültettek. Így aztán Dhrtarāstra és Pāndu fiai együtt nőttek fel a királyi palotában.

Dhrtarāstra fiai azonban (különösen a legidősebb, Duryodhana) gyűlölték a Pāndavákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható Dhrtarāstra azt akarta, hogy ne Pāndu gyermekei, hanem saját fiai örököljék a királyságot.

Duryodhana Dhrtarāstra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli Pāndu ifjú fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vidura és unokatestvérük, az Úr Krsna körültekintő gondoskodásának köszönhetően élték túl az őket ért megannyi támadást.

Az Úr Krsna nem közönséges ember volt, hanem maga a Legfelsőbb Istenség, aki alászállt a Földre, s egy virágzó dinasztia hercegének szerepét játszotta. Ebben a szerepben Pāndu feleségének, Kuntīnak, vagyis Prthānak, a Pāndavák anyjának unokaöccse is volt. Rokonukként és a vallás örök fenntartójaként kegyében részesítette és megvédelmezte Pāndu jámbor fiait.