francia-magyar)

ELŐSZÓ
A számra nézve kis nemzeteknek, amelyek nyelve nem világnyelv, a középiskolai oktatás terén a nagy nemzetek kultúrpolitikájától némileg eltérőt kell követniök. Valamely számra nézve nagy nemzet fia, ha saját anyanyelvét jól megtanulta, ezzel egyúttal már egy világnyelvet is beszél. A magyar tehát vele egy világnyelvvel mindig hátrányban van. Ezért nekünk a középiskolában, ha csak nem akarunk veszedelmes túlterhelést felidézni, inkább a klasszikus nyelvek tanításánál kell engedményeket tennünk s így két modern nyelv oktatására középiskoláinkban helyet teremtenünk.
Ebből az alapgondolatból indult ki az 1924. évi XI. t.-c., mely elég mélyreható változást okozott a magyar középiskolai oktatás terén. A humanisztikus irányú gimnázium és a természettudományi irányú reáliskola közé, mint nálunk új, harmadik iskolatípust beiktatta a reálgimnáziumot, amely a súlypontot két modern nyelv és irodalom tanítására helyezi. A görög és a görögpótló tárgyak helyét az idézett törvény alapján átszervezett gimnáziumaink nagy részében a francia nyelv és irodalom foglalta el.
Hogy e törvény végrehajtható legyen, annak személyi és tárgyi előfeltételei voltak. A személyi előfeltétel kellő számú francia tanár kiképzése volt, mely célból francia szakos középiskolai tanárjelölteinket tanulmányaink folytatására francia egyetemekre küldtük, mert élő nyelv sikeres oktatásához nem elégséges az illető nyelv grammatikai rendszerének ismerete, ahhoz jó kiejtés és társalgási képesség is szükséges. Tárgyi előfeltétele pedig a sikernek a jó könyv, különösen a jó nyelvtan és szótár, amelyre iskolában és iskolán kívüli használatban egyaránt szüksége van annak, aki a francia nyelvvel és irodalommal foglalkozik, vagy aki az üzleti vagy politikai életben kénytelen a francia nyelvvel élni.
Ezért nemcsak mint a magyar iskola volt minisztere, hanem tágabb szempontból is örömmel üdvözlöm a szép szótár megjelenését.