Az úrkúti mangánérc archív adatainak reambulációja

A bakonyi mangánérctelepek (Úrkút, Eplény) a Tethys régióban egyedülálló teleptani-genetikai tulajdonságokat, és ipari értéket képviselnek. A bányászati tevékenység a telepek és a földtani környezet részletes megismerését tette lehetővé, amelyek tudományos feldolgozása (Polgári et. al., 2000) és a kialakított bányaföldtani dokumentációs rendszere (Szabó, 2006) könyv alakban is összefoglalásra került. Az úrkúti és az eplényi lelőhelyek földtani dokumentációja évtizedeken keresztül hagyományos (manuális) módon készült, viszont a rendszer merevsége miatt a megismerés folyamatából és a kőzetek neveinek megváltoztatásából adódó változásokat nem lehetett átvezetni. A Magyar Rétegtani Bizottság az 1980-as évek elején a kőzetek formációkba sorolását elvégezte, és az így kialakított kőzetnevek alkalmazását is csak egy számítógépes adatbázis tette lehetővé.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hagyományos földtani dokumentációs rendszer azoknak a szakembereknek nem okoz problémát, akik annak elkészítésében részt vettek, vagy éveken át alkalmazták. A papíron tárolt információ idővel annyira megavul, hogy olvashatatlanná válik, ezért a számítógépes adatbázis kialakítása a külszíni és a bányabeli kutatás által létrehozott információk megőrzését is jelenti. Másrészt az adatbázis olyan összefüggések (korreláció, klaszterezés stb.) megismerésére is alkalmas, amelyek hagyományos módon csak nagy munkaráfordítással, vagy egyáltalán nem végezhetők el. A számítógépes adatbázis kialakítása számos új problémát is felvetett. A problémák gyökerét elsősorban az jelentette, hogy a kutatólétesítmények és az anyagvizsgálatok nem azonos értékű információt hordoznak. A lelőhelyek külszíni fúrások által lehetséges megismeréséhez képest a bányabeli feltártság által nyújtott ismeret a földtani információ tartalmát nagyságrendekkel növelte. Ez azt jelenti, hogy a lelőhelyek megismerése nem korlátozható csak a külszíni fúrásokra, hanem a bányaföldtani dokumentációnak a rendszerbe történő szerves beillesztésére is szükség van. A fúrásból vett minták megbízhatósága alapvetően a magkihozataltól függ, ugyanakkor a résminták elemzése rendszerint csak a telep egy részének átlagát tükrözi. A nagyszámú fúrásból vett minta és a résminták az ipari követelményeknek megfelelően csak 4–5 elem (Mn, Fe, SiO2, P, S) vizsgálatára terjedtek ki. A teljes kémiai elemzések és a nyomelemtartalomra is vizsgált minták száma – a sokkal nagyobb költség miatt – az előfordulások nagyságához képest csekélynek mondható. Nagyon fontos ezeknek a mintáknak az összegyűjtése és pontos térképi ábrázolása.
Különösen fontos feladatot jelent a külfejtések és a bányabeli színes diafelvételek megőrzése, amelyek digitalizálás után számítógépen rögzíthetők, és az adatbázishoz kapcsolhatók. Továbbá a rendszerhez tartozónak kell tekinteni a mikroszkópi felvételeket is. A számítógépes adatbázis kialakítása az informatika rohamos fejlődésével a jövőben még további törvényszerűségek felismerésére adhat lehetőséget. A szerzők ezzel a könyvvel egy korszerű adatfeldolgozás alapját teremtették meg, amely még a jövőben további fejlesztéssel bővíthető. Ez a nagyszabású munka az előzőekben már említett két könyv nélkülözhetetlen tartozéka.