Filozófiai önéletrajz

Karl Jaspers (1883-1969) a német egzisztencialista filozófia egyik fő képviselője. Önéletrajzában az orvoslástól a filozófiához vezető útjának motivációit, indítékait tárja fel, szigorúan arra korlátozva beszámolóját, amit írásai szempontjából jelentősnek tartott, és csak azokról szól részletesebben, akik gondolkodásukkal közvetlenül hatottak munkájára. Műveinek két legfőbb törekvését a határhelyzetek megélésében és az emberek közötti kommunikációban jelölve meg, így összegez: "A világ nem magától halad megváltoztathatatlan útján, amelyet a természeti törvényekhez hasonló törvények határoznak meg, nem olyan sorsfolyamat ez, amelyet bármiféle gondolkodással megközelíthetnénk, amit eleve meghatároztak, vagy amibe idegen döntések segítségével be lehetne avatkozni, hanem ami megvalósul, az minden egyes embertől függ, olyan módon, hogy azt ő összességében nem tudja kiszámítani. (...) Mindig úgy tartottam, hogy a valódi nevelés az önnevelés. (...) Az egyes embert nem győzködtem, de bizonyára éreztettem vele az örök rend szigorát. Nem válhatnak engedékennyé. A teljes tolerancia rejti a legszigorúbb követelményeket. Az egyes ember hallja ezt. A filozófia a maga módján segíthet abban, hogy ez határozottabban hallhatóvá váljék.