tegnapi színház - Saját képpel

A szerző neves erdélyi irodalomtörténész, kritikus, akinek számos írása jelent meg az Igaz Szóban, valamint A Hét és az Új Élet című sajtóorgánumokban. Személyes kapcsolatai révén módjában állt ismerni az erdélyi szellemi élet jeleseinek több nemzedékét is. Nagy Pál kultúra iránti elkötelezettségét nemcsak az irodalmi életben való folyamatos jelenlétével bizonyította, hiszen legalább ilyen odafigyeléssel viseltetett a színházi események iránt is. Kötetének anyagát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház története adja. Vallomásos bevezetőben ír arról, miféle érzelmi szállal kötődött a hatvanas-hetvenes években a Székely Színházhoz, amely ezekben az esztendőkben élte fénykorát. Mára már megkopott a színház nimbusza, amelyet a szerző szomorúan kénytelen tudomásul venni, mi több a kötetbe foglalt cikkek főszereplői sincsenek már az élők sorában. A három fő fejezetbe (Szó és látvány, Vásárhelyi színpad, beszélgetések) rendezett írások beszámolnak a hatvanas évek jelentős színházi premierjeiről, a szakmájában kiemelkedő jelentőségű alkotó, rendező, Harag György máig emlékezetes munkáiról, a Csehov, Tamási Áron, Örkény István és mások darabjainak bemutatása utáni hihetetlen sikerekről, a kötet záró részében pedig az erdélyi színházi élet jeleseivel (Csorba András, Tompa Miklós, Kovács Ferenc, Szabó Lajos, Székely János) folytatott beszélgetések kaptak helyet. A Névmutatóval kiegészített, fekete fehér fotókkal illusztrált összeállítás nem tekinthető „nosztalgiázó mélázásnak”, hiszen számos érdekes és értékes adalékkal szolgál az erdélyi színjátszás történetéről. Az erdélyi kulturális élet, különösen a színházi élet iránt érdeklődő olvasók kereshetik.