Samesz voltam a Művész Színházban - SZÍNHÁZI NAPLÓ 1948-1951
- 346 oldal
- fűzve
- ISBN:
1949. június 30. Tegnap a Művész Színház végleg bezárta kapuit, a Cander család 60. előadásával. Előadás után a Líra étteremben gyűltünk össze. Dömsödivel, Hommal, Hommnéval, Palotaival, Bagóval, Tóni bácsival ültem egy csoportban. Hétfőn 10-kor lesz társulati ülés, oda még én is elmegyek. Várkonyinak, Apáthinak külön meg kell köszönjem türelmüket és segítségüket. Külön el akarok búcsúzni Sennyeitől, Szemerétől, Záchtól, a fiataloktól, Deák Lőrinctől, Tóni bácsitól, a műszaki barátaimtól, Képessytől. A Művész Színház született: 1945. április 1-jén, meghalt: 1949. június 29-én. Az első két év bizonytalansága után az 1947/48-es (Bűn és bűnhődés, Hedda Gabler, Mélyek a gyükerek, Kis rókák) és az 1948/49-es (Édes fiaim, Cander család) évadban szépen fejlődött. Jelentős színház volt, az őt ért támadások is ezt bizonyítják. 1948. szeptember 17-én fia született, "Kis Kamara" névre keresztelték. Meghal: 1949. július 3-án. Fejlődesképes, jó humorú és igényes gyermeknek ígerkezett (Úriemberek, Ócskavas nagyban, Az eszményi férj). Várkonyi és Apáthi mellett jó és hasznos szinésze volt a színháznak: Földényi, Sennyei, egy ideig Tolnay, Gombaszögi Ella, Szabó Sándor, Szakács Zoltán, Szakács Miklós, Zách János, Képessy, Deák, Uray, Olasz, Berky. Itt fedezték fel és ugratták ki Darvas Ivánt, Lórán Lenkét. Itt futott be Fónay Márta. Végezetül: jól éreztem itt magam.