Színházparadoxon (beszélgetés a létkérdésekről, teóriáról, kultúrpolitikáról, jelképek jelentéséről, Támogatásról és elvonásról, kritikáról , Hagyományról és újításról)

FÜLSZÖVEG
Első vitázó: Az egyik felünknek harcolnia kell a másik felünkkel.
Második vitázó: Különösen a színházban. A mesterünk is megmondta.
Első vitázó: Nem mindenki tudja, ki a mesterünk.
Második vitázó: Hogyne tudná! Egy országban, ahol évente négymillió színházjegyet adnak el? Világos a dialógusunkból. Diderot.
Első vitázó: Ön túlságosan jóhiszemű, de mindegy.
Négy évvel ezelőtt kezdtem dialógusokat írni a színházról Denis Diderot Színészparadoxonjának mintájára. Napi eseményekből, bemutatókból, írói, rendezői, színészi, társulati teljesítményekből, színházpolitikai aktualitásokból indultam ki. Igyekeztem a „Mestertől" tanult szórakoztató könnyedséggel, olvasmányosan megragadni a feloldható ellentmondásokat, majd általánosabb, esztétikai és társadalmi kérdésekig eljutni. Szó esik produkciókról, jelenségekről, vitákról, színházi műfajokról, elvekről és utakról, itthon és külföldön. Az ötven tematikus beszélgetés krónika és kritika próbál lenni egyidejűleg. Kritikus vagyok, a polémia nem idegen tőlem. A Népszavában, majd a Kritikában megjelent írások olvastán egyik pályatársam fejcsóválva megjegyezte: „Ez nem két különböző ember, mind a kettő te vagy." Magam sem tudnám tömörebben summázni a lényeget.