Schima Bandi iparművész

Ismertető: Schima Bandi
(1882. november 23.-1959. április 5.) Győr aranykoszorús ötvös mestere, iparművész, a magyar vasművesség jelentős alakja. - 1882. november 23-án született Orosházán Schima András néven, szegény sorsú, de szeretetteljes családba. Kézügyességét apjától örökölte, aki maga is próbálkozott fémből készült tárgyak alkotásával.
A jobb élet reményében a család Aradra költözött. Ekkor 7 éves Bandi, aki itt Aradon járta elemi iskoláit. Már kis iskolásként kitűnt rajztehetségével. Nyomában a házfalakon is rajzai díszlettek, melyekért akkoriban keményen megbüntették. - Az aradi fémipari szakiskolában folytatta tanulmányait, ahol rendszeresen győzött az iskolai kiállításokon házi tervpályázatokon és az 1900-as párizsi Világkiállítás Iparoktatási csoportjába az ő szakrajzait válogatták be.
Kezdetben lakatosként helyezkedett el Aradon, majd az aradi Iparkamara ösztöndíjával Berlinbe utazott, ahol elvégezte az Iparművészeti Akadémiát. A legjobb tanulóként diplomamunkájával első díjat nyert, és visszakapta a teljes tandíjat aranyban. - A diploma után Pozsonyba költözött és a helyi fa- és fémipari iskolában lett oktató. Összefoglaló tablói tananyagként vándoroltak az ország ipari iskoláiban.
1908-ban a kereskedelmi minisztérium jutalmát nyerte el.
1909-ben Győrbe költözött és 1919-től a Győri Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában (napjainkban a Jedlik Ányos Inf. Szakk. és Gimn.) dolgozott.
Kezdetben iparoktatási művezető, majd szakrajz- és műhelyoktató lett.
1919-ben lépett be a Győri Képzőművészeti Ipartársulatba. - 1926-ig tartott pedagógusi pályafutása, ettől kezdve csak az ötvös művészetnek élt, műhelyt nyitott. Rendszeresen kiállított, az Ipartársulat tárlatain.
1928-ban elnyerte az „Est” című lap utazási ösztöndíját, melyet a tehetséges, de szerény jövedelmű művészeknek hirdettek. A díjból bejárta Ausztriát, Németországot, Franciaországot. Utazásairól útinaplót vezetett, mindent leírt és lerajzolt.
Utazása során kapott II. Vilmos német császártól egy drágakövekkel kirakott melltűt, és a török szultántól a Törökszultán Művészeti aranyérmet.
1932-ben a fémszakmai versenyen nyerte el a Magyarország Aranykoszorús mestere címet. 1936-ban ismét egy ösztöndíjnak köszönhetően Olaszországba utazott, tanulmányozott, megörökített minden történeti, művészeti emléket. Mussolinivel is találkozott, aki látva munkáit további ösztöndíjjal jutalmazta, így csaknem egy évig utazhatott Itáliában. Két útinaplót is írt eközben.
Utazásaiból hazatérve csak a munkájának élt, sikert sikerre halmozott. Ekkor készült az a 3,5 mázsás alkotás is, mely a Magyarországon élő növények és gyümölcsök koszorúját képezte.
Készített még lakberendezési tárgyakat, kegytárgyakat, cégéreket, ablakrácsokat. Fő művének tartotta a Győr nádorvárosi evangélikus templom oltárának keresztjét, és gyertyatartóit.
20 kg-os vastömbből alakította ki Jézust, 270-szer kovácstűzbe téve.
Munkáit rendszeresen dokumentálta, a lépéseket lefotózta.