A MICHAEL-ISKOLA ÉS A MICHAEL-KULTU

... Az antropozófia első fokozatának érzékfeletti előkészítése az érzékfeletti Michael-iskola volt a XV–XVII. sz. közötti időben, ahol a Napszférában sok emberi lélek vett részt Michael szellemi oktatásában. Mivel átmentek ezen az iskolán, a következő inkarnációjukban erős impulzusként érezték azt, hogy az antropozófiát földi formájában is megkeressék, és azt önmagukba intenzíven felvegyék. Az antropozófia második fokozatának érzékfeletti előkészítéseként Rudolf Steiner azt az imaginatív kultuszt jelölte meg, ami a XVIII. sz. végétől a XIX. sz. elejéig a Földet körülvevő szellemi világban zajlott le. Itt ismételten átvették a Michael-iskola tartalmát, most azonban egy imaginatív kultikus formában, úgy, hogy az emberek, akik ebben részt vettek – és ezek nagyrészt azok a lelkek, akik már jelen voltak Michael érzékfeletti iskolájában – ezeket a tartalmakat lényük akarati alapjáig képesek voltak magukba fogadni. Ezért hordozták azt később magukban a Földön, az antropozófiából kiindulva tevékenyen, teremtő módon és kezdeményezően. „Légy egy iniciatívával rendelkező ember.” (GA 237, 1927.08.04). Ezt az impulzust a karmájában hordozza minden ember, aki valamikor részt vett a Michael-iskolában.

Az ilyen jellegű érzékfölötti események további következménye az emberlelkek számára abban állt, hogy miután a Földön találkoztak az antropozófiával, emlékezni tudtak arra a két fokozatra, amiben az érzékfeletti iskolában előkészületként részt vettek és ennek következtében, mint egy ígéretet, mint egy fogadalmat fedezték fel önmagukban azt, hogy a Földön segítői és szolgálói akarjanak lenni Michaelnek.

Más szavakkal, most a legmélyebb szívbéli indíttatásból kiindulva keresték, hogy miként tudják betölteni azt a feladatot, amivel Michael őket a Nap-iskolában és az érzékfeletti kultusz alkalmával megbízta. Mivel mindaz, ami ily módon történik a szellemi világban, soha és semmiféleképpen sem csupán a bölcsesség megnyilatkozása, hanem egyidejűleg az illető emberek karmájába beleültetett feladat is. Lényük legbensőbb magját érinti, és arra törekszik, hogy földi életük értelmévé váljék.