Pogány teológia - Istenidézés

Őseink egyik legfőbb teremtésmítoszában a fény, az élet és a szerelem a madár alakjában megjelenő isteni Lélektől született Ezért is mondható, hogy a Lélek a mindenek feletti és előtti őslétező, és az égi Isten természetét fejezi ki. És mivel a mindenség fénye az Őstojásból tört elő, az Isten országa, a Menny egy fénnyel teli világ, egy erővel, élettel telített világ, amelyben a Lélek őshonos. És a Lélek fényéből jön — a mindent megvilágító tudás és a tudat fénye... A békés és boldog Középpont, az örök mennyei Világtojás tehát a Lélek igazi otthona, ami éppen ezért ott rejlik a Lélek mélyén, mint (örök)életünk magja. Őseink nem voltak sem politeisták, sem „természetimádók", hanem egy szent hármasságot tiszteltek: a bölcs és jóságos égi atyát, az Öregistent; a Nagy Istennőt, vagyis Boldogasszonyt, aki az Öregisten női oldalát képviseli; és az égi embert, a Táltost, a Fény harcosát, aki az Öregisten férfi inkarnációja. Őshagyományaink szerint égi, azaz isteni eredetűek vagyunk: egy óriástól és tündérektől származunk. Éppen ezért az ember égi része halhatatlan. A születés, a nász és halál a mennyei világgal függenek össze: a halál csak átváltozás, valójában nem létezik, igazából csak átmenet a Boldogság Kertjébe. Ősvallásunk lényege teljes összhangban van Jézus szellemével és tanításainak igazságaival, ezért került a könyv címében idézőjelbe a „pogány" szó...